Nem akartam ma már írni, pontosabban diktálni, de meggondoltam magam. Elmentem ebédelni és szokás szerint megálltam beszélgetni egy kicsit az ismerős Pozsonyi úti boltossal. Zsidó emberről van szó, és ezt onnan tudom, hogy ő mondta. Többször is azzal kezdi a mondandóját, hogy … Mi zsidók … Most azzal kezdte, hogy a maga részéről ő nem megy tüntetni, szívből utál mindenféle felvonulást, demonstrációt. Aztán azt is mondta, hogy azért sem megy el tüntetni, mert ott lesz a Gyurcsány és semmi kedve a miniszterelnök társaságában lenni. Mondtam neki, hogy nekem se szimpatikus a Gyurcsány jelenléte, de állampolgári joga odamenni ahova akar. Aztán már az étteremben a tulajdonossal váltottunk szót arról, hogy nincs túlságosan messze a Hollán Ernő utca, lehet, hogy érdemes tovább nyitva tartani, hátha megéhezik tüntető és ellentüntető. Háromnegyed egy körül jöttem el a vendéglőből, az említett boltos ismét megállított. Azt mondta, hogy állítólag Schröder volt német kancellár is ott lesz a Hollán Ernő utcában, majd azt kérdezte, hogy szerintem helyes-e, hogy a média ilyen bő terjedelemben foglalkozik a jegyirodát ért támadással, meg a támadás utáni ellenakciókkal. Azt mondta, hogy ő ugyan nem ért a médiához, de szerinte nem kellene ezzel foglalkozni, mert így csak nő a feszültség. Hozzátette, hogy „Tudja Havas úr, mi zsidók már majrésnak születtünk, legalább mi ne idegesítsük magunkat.” Azt mondtam neki, hogy tulajdonképpen igaza van, és elmeséltem neki egy apró kis történetet: Az amerikai tévériportert megkérdezi a barátnője, hogy mit csinál délután. A válasz: Nem tudom drágám, lehet, hogy elmegyek tudósítani arról a tüntetésről, amit valószínűleg meg se tartanak, ha nem megyek el.
Az a gyanúm, hogy az én boltosomnak igaza lehet, nem kellene nyilvánosságot adni a szélsőségeseknek. Legyen az ő problémájuk továbbra is a rendőrségé.