Helyben vagyunk címmel jelent meg Bolgár György publicisztikája pár napja a Népszavában. Bolgárt idézem: „Ismét lincshangulat uralkodott el a romákon – ezt olvasom az egyik jobboldali napilap Nyírkátán készült fényképe alatt. Ott történt ugyanis, hogy egy autó elsodort egy hároméves kisgyereket, aki kiszaladt az útra, a családja pedig a baleset láttán betörte a kocsi ablakát és megverte a sofőrt, meg a bennülőket … Ebben a képaláírásban minden benne van, ami kis magyar tragédiánkat egyre méretesebbé teszi. Nem elég, hogy tele vagyunk feszültségekkel, konfliktusokkal, előítéletekkel és gyűlöletekkel, hiszen ilyenek természetesen más országokban is léteznek, hanem ezekre még rá is játszunk (játszanak), szándékosan felkorbácsolva, elmérgesítve az indulatokat, kerül amibe kerül. Sokba fog kerülni.”
 
Bolgár a továbbiakban arról is ír, hogy vajon miért kellet megírni azt, hogy romák voltak a tettesek, meg hogy már maga a lincshangulat kifejezés is túlzó. Aztán a gondolatmenet eljut odáig, hogy „Akik azt írják, hogy újra lincshangulat uralkodott el a romákon, azt üzenik, hogy a romákkal szemben minden eszköz, akár az erőszakos is megengedett …”.
 
Rengeteg érvet lehet felhozni a cikk mellett. Például azt, amit a Polgári és Politikai Jogok Egyességokmánya ezzel kapcsolatban megfogalmaz, hogy: „Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen meghirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre, vagy erőszakra izgat.” Bolgár akár hivatkozhatna a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvére is, amikor kifogást emel az ellen, hogy az a bizonyos jobboldali újság cigányként jelöli meg az elkövetőket: „76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése, nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint …”.
 
Ugyanakkor Bolgár György valamiről megfeledkezik, pedig valamikor hírszerkesztőként dolgozott a Magyar Rádióban. A BBC etikai kódexe a következőképpen fogalmaz: „A hírekben szereplő személyek faji, nemzetiségi, vallási hovatartozására utalni csak kivételes esetben szabad, amikor ez a tájékoztatás kikerülhetetlen eleme.” Hát, erről van szó! Vajon mihez van joga az olvasónak, amikor tudni szeretné, hogy milyen helyzetben van az ország legnagyobb létszámú etnikuma, a cigányság? Joga van-e tudni arról, hogy milyen lelkiállapotban élnek a cigányok? Joga van-e tudni arról, hol tart a beilleszkedésük a társadalomba, milyen az egészségi állapotuk, hány százalékuk munkanélküli, járnak-e iskolába a cigánygyerekek … vajon ezekről a dolgokról van-e joga tudni az olvasónak? Szerintem tájékozottnak kell lennünk „cigányügyben”, mert ha nagyon sürgősen nem történik valami, robbanás rázhatja meg az országot.
 
Bolgár cikkének utolsó mondataival búcsúzom: „Gyufát bárki vehet és Molotov-koktélt is bárki csinálhat, a felgyújtott ország pedig mindannyiunkra rá fog omlani.” Hozzáteszem, hogy nem cigányokra és cigányokra egyaránt. Jó lesz figyelni arra, hogy Olaszliszka után mi történt Nyírkátán.