Már a múlthéten mondogatták, hogy a Story TV most már huzamosabb ideje jobb nézettségi adatokat produkál, mint az ATV. Egyre többen tudni vélik azt is, hogy az ATV szabadulni próbál Friderikusztól. Mielőtt bárki azt hinné, hogy Friderikuszról akarok írni, téved, erről szó sincs. Mi rendkívüli van abban, hogy a Story TV főműsoridős programja népszerűbb, mint az ATV-é? Semmi. Ami igazán érdekes az az, hogy nagy összegű fogadást mertem volna kötni arra, hogy rövid időn belül megszületik majd egy cikk, amely Sanyika zsenialitását taglalja. Ez így szokott lenni. Mivel kulturált ember biztosra nem fogad, meg amúgy se beszéltem meg ezt az ügyet senkivel, ezért természetesen nem fogadtam, de mit ád isten! A jól időzített cikk megjelent, momentán a 168 órában, és természetesen Fáy Miklós tollából.
Friderikusz Sándor Bossányi Katalin-díjat kapott és ez Fáy Miklóst örömmel tölti el. Hogy ki alapította ezt a díjat és mivel lehet kiérdemelni azt most hagyjuk, elég annyi, hogy a Szabadsajtó Alapítvány engem is meghívott az átadási ünnepségre, a meghívó alapján feltételezem, hogy maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is ott volt. Ami Fáy Miklóst illeti, néhány évvel ezelőtt a Népszabadságban, ha jól emlékszem karácsony és szilveszter között, hosszú-hosszú írásban számolt be arról, hogyan autózott ő haza valahonnan Ausztriából vagy Németországból magával Kocsis Zoltánnal. Fáy állítólag kritikus, de őt ez nem gátolja meg abban, hogy rajongjon. Egyáltalán nem tartom ízlésesnek azt kutatni, hogy ki hogyan áll a szexuális identitásával, de Fáy Miklós jó vastag könyvet tudna írni arról, milyen szép is a férfi szerelem. Kocsis Zoltán mentségére azt azért felhoznám, hogy amennyiben elolvasta Fáy Miklós úti beszámolóját, ahogyan én őt ismerem, biztosan elpirult és eldugta az újságot a felesége elől.
Hát, akkor nézzük mit imád Friderikuszban maga Fáy Miklós: „… legalább zajlik az élet és egyszer talán majd meg is fog változni, de bennünket most csak annyiban érint, hogy tudnunk kell: amikor Friderikusz Sándort ünnepeljük, akkor a mi emberünket, a mi függetlenünket, a mi elfogulatlanunkat tüntetjük ki … Friderikusz Sándor ma komoly ember, nem mulattató, hanem tényező, akire komoly emberek is odafigyelnek, akihez hasznos elmenni, akinek miniszterek és művészek keresik a barátságát, vagy ha azt nem is, legalább a nyilvános társaságát … Lehet örülni neki, szabad gratulálni, de számomra a legizgalmasabb most a holnapi Friderikusz. Merre indul? Milyen új klubbot keres magának? Zongorázni kezd? Filmet forgat, verset ír? Szektát alapít? Szétosztja mindenét a szegények között és mezítláb elindul az ígéret földjére?”
Azt nem tudom, hogy Friderikusz Sándor merre indul, de azt, hogy én hová indulok, azt tudom. A mellékhelyiségbe, hányni.
Megismétlem, én most nem Friderikusz Sándorról írtam.