Az Országos Mentőszolgálat Központi Rohamcsoportjának munkatársai nyílt levelet írtak Kolonics György edzőjének, amelyben felvetik: Ludasi Róbert miért nem beszél arról, milyen tapaszok voltak a sportoló testén, és vajon milyen szerepet játszhattak ezek a bekövetkezett tragédiában. Az RTL Klub vasárnap esti híradója számolt be arról, hogy a levél aláírói azt állítják: a legjobb szakmai tudásuk szerint dolgoztak Kolonics György ellátásánál is.

A kétszeres olimpiai bajnok kenus kedden edzés közben lett rosszul. Társa, Kozmann György és Ludasi Róbert megpróbáltak segíteni rajta, de ez a kiérkező mentősöknek sem sikerült. Az edző azt állította, a mentősök 37 perc alatt értek a csepeli telepre, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) belső vizsgálata szerint viszont a bejelentéstől számítva 20 perc alatt kiértek.

"Higgye el, minket bánt a legjobban, hogy Kolonics György esetében sem következett be ez a siker! Sajnáljuk őt mint embert, mint nagyszerű sportolót, de legalább ilyen nehéz elfogadni, hogy a tudományunk véges. Mindazonáltal a kollégák az önök kritikája és kétkedése ellenére is megtettek minden tőlük telhetőt. Ha hiszi, ha nem, mi is büszkék szerettünk volna lenni Pekingben Kolonics Györgyre! Emberek százai köszönhetik életüket a Központi Rohamcsoport munkájának, ezt köszönőlevelek garmadával tudjuk igazolni! Ha kételkedik lelkiismeretességünkben, tudásunk magas színvonalában, szeretettel várjuk a Központi Mentőállomáson (1055 Budapest Markó u. 22-24.) önt, vagy az Olimpiai Csapat bármely tagját, bármilyen kérdésre örömmel válaszolunk, megnézhetik, hogyan dolgozunk, hogyan végezzük a munkánkat, és sokszor milyen embertelen körülmények között is képesek vagyunk megállni a helyünket! Történelmi hagyományai vannak annak, hogy a Központi Rohamcsoport munkatársait vetik be nagyobb balesetek (pl. a siófoki buszbaleset) vagy prominens személyek ellátása alkalmával. Mikor az újraélesztés még gyerekcipőben járt, a Központi Rohamkocsik jártak a kórházakba újraéleszteni. A Rohamszolgálatnak köszönhető, hogy Magyarországon ez az - akkoriban még új és merész - eljárás gyökeret verhetett."

"Az ön - tájékozatlanságból eredő - támadásai tehát nemcsak alaptalanok, hanem egyenesen sértőek és felháborítóak! Miért a Mentőszolgálat dolgozóit hibáztatja a történtekért? Miért nem beszél arról, hogy mi az oka annak, hogy egy ilyen komoly versenyre való felkészülés során az élsportolók mellett nincs megfelelő egészségügyi személyzet, pláne akkor, ha a sportoló az átlagnál idősebb, és vannak panaszai? Hiszen nyilatkozatában ön is kitért rá, de más riportokban a csapattársak is említették, hogy Kolonics György bizonyos fizikai megterhelés, vagy környezeti tényezők (pl. kánikula) alkalmával szédülést panaszolt! Vajon nem volt felelőtlenség ezt pszichés tényezőknek tulajdonítani - egy alapos kardiológiai kivizsgálás helyett? Miért nem beszél arról, milyen tapaszok voltak a sportoló testén, és vajon milyen szerepet játszhattak a bekövetkezett tragédiában? Nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy ön abban a pillanatban, mikor Kolonics György hátrahanyatlott a motorcsónakban, tisztában volt vele, hogy keringése leállt, hiszen Kozmann Györgyöt arra bíztatta, hogy "nyomja a mellkasát"."

"Az adott helyzetben ez természetesen helyes döntés és utasítás volt, de sajnos aligha valószínű, hogy egy eleddig rutint nem szerzett segélynyújtó egy motorcsónakban - már csak annak instabilitása miatt is - hatékony mellkaskompressziókat végez, még akkor is, ha elismerjük, hogy ezt a legjobb tudása szerint tette. Sajnálatos módon az újraélesztés szempontjából a keringésmegállást követő első percek a legértékesebbek. Az első tíz perc alatt gyakorlatilag egyenes arányban csökken nullára annak valószínűsége, hogy a megkezdett újraélesztés hatására a vérkeringés, illetve a légzés újraindul. Kolonics György ezeket az értékes perceket a vízen töltötte. Hozzá kell tenni azt is, hogy az emberi agy átlagosan 4 percet bír ki oxigén, azaz vérkeringés nélkül úgy, hogy nem szenved maradandó károsodást. Tehát ha egy mentőegység bevetésre készen várakozik a parton, akkor is nagyon rossz esélyekkel kezdhették volna meg az újraélesztést. Szerencsétlen módon Kolonics Györgynek még ennyi esélye sem volt. Nyilatkozatában ön azt is kijelenti, hogy az első segélykérő hívásra 10:23-kor került sor. Azt azonban elfelejtette megemlíteni, hogy ez a segélykérő hívás a Rendőrség Teve utcai 112-es központjába, és nem a Mentőkhöz futott be. A segélykérő tehát nem egészségügyi szakemberrel, hanem a Rendőrség egyik diszpécserével beszélt. A Mentőszolgálatot a 104-es hívószámon lehet elérni. A hívást a 112-es központ alkalmazottja 10:24-kor továbbította a Mentőszolgálat Központi Irányító Csoportja felé. A bejelentés csak annyit tartalmazott, hogy Kolonics György olimpiai bajnok rosszul van."