A január 13-án zátonyra futott Costa Concordia utolsó óráit vizsgáló olasz ügyészek arra keresik a választ, hogy a kapitány vajon a kollegája iránti szívességből vagy a hajótársaság utasítására haladt-e túl közel a parthoz.
Az ügyészségekről kiszivárgott sajtóértesülések szerint a több mint egy hete házi őrizetben levő Francesco Schettino kapitány első kihallgatása január 14-én egy csendőrkaszárnyában zajlott. Schettinót - tudta nélkül - egy mikrofonokkal lehallgatott szobában hagyták magára, ő pedig ismerőseinek és kollégáinak telefonált. A kapitány nápolyi tájszólásban azt mondta, "amikor a hajó megdőlt, fogtam magam és leszálltam". Ez a kijelentés megerősíti azt a vádat, hogy a kapitány magára hagyta a hajót.
Schettino arról is beszélt, hogy a Costa Concordiát a menedzser unszolására kormányozta a parthoz közel. Az első feltételezések szerint a kapitány a felszolgálók főnökének, Antonello Tievoli Maitre-nek tett szívességet. Az ügyészség azonban nem zárta ki, hogy a tisztelgés bevett gyakorlat volt, melyet a Costa Crociere hajótársaság szorgalmazott a figyelem felkeltése érdekében - írta az olasz sajtó. Az éjszaka kivilágított óceánjáró látványa reklámozta volna a hajóutazást a parton levők számára.
A kapitány állítja: a hajó fekete doboza nem működött, de a hatóságok szerint az adatok jól olvashatók. Az ügyészség egymás után hallgatja ki a legénység tagjait. A hajón biztonsági felelősként szolgáló Martino Pellegrini kijelentései szerint személyesen ő rendelte el a gépház evakuálását, miután a kapitány erre nem adott utasítást. Schettino a pánik elkerülésének érdekében megtiltotta a legénységnek, hogy mentőmellényt viseljenek, de a kiabáló, síró utasok gyorsabban felfogták a helyzetet és követelték az evakuálás elrendelését, miközben a hangosbemondók ekkor még mindig műszaki hibáról beszéltek. Az ügyészség által rekonstruált eseménytörténet szerint a Costa Concordiát utolsóként január 14-én, hajnali öt órakor Giovanni Di Mauro, a hajó fodrásza hagyta el.