A Szegeden eltűnt pár a férfi felhalmozott pókeres adósságai miatt szívódhatott fel – állította a Délmagyarnak az eltűnt 24 éves Juhász Anna édesapja. Állítása szerint lánya azt mondta neki rendszeresen, hogy pénzre van szüksége szegedi és budapesti tanulmányaihoz és lakhatásához, miközben az anyjától örökölt lakás árát és 10 millió forintot is elköltöttek szerencsejátékra. A lakásvásárlásra felvett 900 ezres hitelüket sem törlesztették. Az apa szerint lánya a Németországban megtalált férfi mellett lehet. "Tőlem nem félhet a lányom, azt szeretném, hogy jöjjön vissza" – mondta.

Eközben a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán szerdán azt tapasztaltuk, ugyanúgy zajlik az élet, mintha semmi sem történt volna. És ez nem túlzás, a kar filmelmélet-filmtörténet szakirányára járt lány eltűnése nem okozott feltűnést, a helyszínen járt munkatársunk szerint az egyetemisták elsöprő többsége nem is hallott az ügyről.

A 24 éves, másodéves egyetemista lány négy évvel idősebb barátjával a múlt héten tűnt el közös szegedi albérletükből. A férfit azóta német rendőrök igazoltatták egy németországi (egyes hírek szerint Drezda környéki) vonaton, de a lányról semmi hír. Utánuk csak egy búcsúlevél és kedvenc sharpei kutyájuk maradt a lakásban.

Otthonuk Szeged északi részének egy csendes, szinte teljesen új építésű társasházakból álló részén fekszik. Ottjártunkkor a házban otthon tartózkodó szomszédok tartózkodóak voltak, nem akartak beszélni az eltűnésről, kivéve az egyik – nevét nem vállaló – női lakót, aki elmondta, hogy a történtekről egy szomszédtól értesült, korábban csak annyit tapasztalt, "hogy a kutya nagyon vonyít, és nem tudtuk, miért". A sharpei szerinte kedves, jóltartott kutya volt, "szerintem nem is harci kutya" – utalt a médiában megjelent jelzőre.

"Nagyon ritkán láttam a lányt, visszahúzódó volt, de aranyos volt, szép volt nagyon. Szimpatikus lány volt, a srác pedig kimondottan barátságos volt mindig. Rendszeresen beszélgetett itt a ház előtt" – mondta a nő a párról. Szerinte "a fiú a kemény magba tartozott olyan szempontból, hogy mindenkivel megpróbálta tartani a kapcsolatot" a jó közösséggel rendelkező házban. Balhézást a pár tagjai között sose látott, hallott, kizártnak tartja, hogy a férfi bármi rosszat tett volna a barátnőjével. Az anyagiakat firtató kérdésünkre azt válaszolta a lakó, hogy "jól szituáltnak látszottak", bár szerinte simán benne lehetett az eltűnésben valami anyagi gond is.

Az egyetemi campus másodszori látogatásunkkor sem adott több információt: a megkérdezett két filmszakon is tanító tanár nem emlékezett a lányra, ahogy az a környékbeli kocsmában dolgozó pultos sem, aki szavai szerint eggyel Juhász Anna fölé járt a filmszakon. A történtekről mit sem tudó egyetemisták mellett már csak az volt furcsa, hogy a városban sehol sem találkoztunk az eltűnésekkor szokásos eljárással: az eltűnt arcképének kiplakátozásával.