Hozzávetőlegesen az első mondatkezdő nagybetűnél buknék le, ha úgy próbálnék csinálni ebben a posztban, minta érteném, hogy miről szól a hip-hop. Egyáltalán nem ez a helyzet, inkább azt kell, hogy mondjam, hogy a legritkább esetben találok ebben a zenei stílusban, illetve az azt képviselő személyiségekben bármit, ami számomra érdekes vagy bármilyen szinten élvezhető lenne. De nem mustráltunk még rappert itt a Kockahas blogban, ezért most már itt az ideje.
Főleg arra tekintettel tartok időszerűnek most már egy hip-hop-posztot, hogy ezek a telivér úriemberek szemlátomást ugyanolyan előszeretettel vetkőznek, mint a Take That fénykorában.
Csak amíg a kilencvenes évek szép mellkasú fiúbandáinak a célközönségét a nők alkották, addig tudtommal mai fotóinkon látható 50 Cent nem a hölgyek, és főleg nem a melegek kedvéért mutogatja izzadt felsőtestét. Kérdés, hogy akkor ki kíváncsi rá.
Nemhogy azt nem érzem, hogy engem megszólítana a hip-hop, egyáltalán nem is értem, hogy kinek szól ez az egész alsógatyavillantós vetkőzősdi. Az az olvasónk, aki egy kommenttel kicsit meg tudja világítani a hip-hop lélektanát, örök hálára kötelez engem. A többiek pedig legeltessék szemüket kedvtelve/fintorogva 50 Cent deltáin.
