James Douglas Morrison (kölyökkorában Jimbo, később Jim, esetleg Gyíkkirály) 1943. december 8-án született, és bár életrajzírói (például), illetve egyes ismerősei szerint elég nagy rohadék volt, akkor, és azóta is milliók imádják.
Költő volt, és rocksztár, akit néhányan annyira szerettek, hogy a mai napig remélik, igazából él, és nem lőtte magát túl heroinnal 1971-ben, hogy végül egy párizsi lakás fürdőkádjában haljon meg. Nézegessen róla képeket a galériánkban, jó lesz.
Morrison rajongott a színházért és rajongott a zenélését, így csinált a Doors legsikeresebb korszakában rockszínházat a koncertjeikből. Azt is tudta, hogyan kell önmagát felépítenie, hogyan válhat az egyébként társaságban nehézkesen mozgó, mindenkit irritáló emberből karizmatikus énekessé, akire képtelenség nem odafigyelni, és akiért minden rajongó meghalna.
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján rocksztár volt, huszonévesen, tehát mindenkit megdugott, akit csak kinézett magának. Mégis volt két viszonylag állandó nője – Pamela Courson, akivel egyszerre gyűlölték és imádták egymást, illetve Patricia Kennealy, aki még mindig az özvegyeként nyilatkozgat, holott hivatalosan sosem voltak házasok, állítólag valami pogány kelta esküvőn adták őket össze, de erre sincs tanú – legalábbis olyan, aki ne lett volna részeg és/vagy betépve. Mint bárki más akkoriban. Az alábbi videón nem ő, hanem Courson látható.
Fénykorában azt mondták rá, olyan, mint egy görös isten, élete vége felé jobban hasonlított egy szőrmókra: nem borotválkozott, a haja úgy nőtt, ahogy akart, és talán egyetlen józan perce sem volt. Állítólag ez az utolsó videó róla – de emlékezzen rá mindenki úgy, ahogy akar.
