Teljesen véletlenül tűnt fel, hogy a fahéjpróbához némileg hasonlóan tele van a Youtube négyüteműző izompacsirtákkal, és ha már rájuk bukkantam, gondoltam, összeszedem a legérdekesebb videókat, hova máshova, mint a Kockahas blogba. A fenti edző például úgy közelíti meg a kérdést, hogy ki hány négyüteműt tud nyomni 2 perc alatt, majd szépen teljesíti is a kihívást, és a végeredmény 43 lesz, bár a fiatalember azt mondja, már egy ideje nem csinálta ezt a gyakorlatot.
A jelek szerint sokan vannak, akik meglehetősen komolyan veszik a négyüteműzést, a fenti videón látható személy például azt írja, hogy egyik nap otthon unatkozott (=tévézett), és közben eszébe jutott, kipróbálja, hány perc alatt tud megcsinálni 100 négyüteműt. Nemcsak a végeredményért érdemes megnézni a videóját, bár az sem semmi (4 perc 49 másodperc), hanem a közben a kanapén heverésző kutyáért is. A zenével viszont vigyázat, agresszívan rossz.
A harmadik videón látható izompacsirta ezzel szemben azzal kezdi a videóját, hogy bemutatja, hogy neki attól lett ilyen teste, hogy keményen nyomja a négyüteműket, mert az a törzsizomzatnak, a karnak, a lábaknak, mindennek jó. Igaz, ő egy nehezített verzióban nyomja, aminek húzódzkodás is a része. Egy másik nehezítés a négyütemű mérföld, erre a poszt alján látható egy példa: a lényeg, hogy felugráskor nem csak felfelé, hanem előre is kell ugrani, és addig kell folytatni a gyakorlatot, amíg egy mérföldet (azaz kb. másfél kilométert) meg nem tettünk ezzel a módszerrel.
A négyütemű fekvőtámaszt angolul egyébként burpee-nek hívják, de nem a böfögésről nevezték el, hanem egy amerikai tudósról, Royal H. Burpee-ről. Ő a gyakorlatot a ’30-as években találta fel, mert valami egyszerű és gyors tesztet akart létrehozni, amellyel felmérhető az erőnlét. Iskolai tornaórákon, edzéseken a mai napig itthon is sokan alkalmazzák, bár a mi gimnáziumunkban a fenti videóktól kicsit eltérő módon kellett végrehajtani a gyakorlatot, terpeszállásba ugrással. Ön mikor nyomott utoljára négyüteműket?
