„Először is gratulálok minden önjelölt, saját életét megmentő, Herkulesi akaraterejű életmódváltónak!” – ezzel a köszöntéssel kezdi levelét Zoltán, aki már a negyedik olyan férfi, aki beküldi nekünk fogyásának történetét, fotókkal. Természetesen ő is sporttal érte el, hogy a maximumon 147 kilóját sikerüljön egy egészségesebb testsúlyra csökkenteni, de ő részletesebben ír a diétájáról, mint a sportolásról. Van is mit írni, hiszen Zoltán egészen drasztikusan változtatta meg étrendjét, amikor elhatározta, hogy megszabadul testsúlya mintegy harmadától. A fogyókúrás sorozatban ennyire vicces levelet még nem kaptunk, olvassák szeretettel Zoltán levelét – akinek természetesen ezúton is köszönjük, hogy írt, és gratulálunk a teljesítményéhez!
„Én hat hónap alatt faragtam újjá magam és a végén, kicsit több mint mínusz ötven kilóval lettem életképesebb. Ezt 2011 decemberétől 2012 májusáig értem el, 147 kg-ról 96 kg-ra, és sikerült megtartanom a 183 centis magasságomat is.
Klasszikus életmódváltással. Igaz, a sport mindig jelen volt és van az életemben, de a fogyás alatt egy speciális edzéstervvel – amit magamnak állítottam össze – segítettem a szerveimnek, hogy jobban ösztönözzem őket az általam elképzelt eredményre, amitől megszűnt a kényszerképzetem, hogy ördögűzőt hívjak, amikor belenéztem a tükörbe. De ez mit sem ért volna egy drasztikus étrendváltás nélkül.
Ez egyszerre volt spártai és démoni. Egy hónapig naponta megittam négy liter paradicsomlevet napközben és ebédre húsz dekagramm natúr, főtt rizst ettem. Ez volt a spártai rész kezdete, ami a második nap hajnalától be- illetve kirántotta belőlem a démoni harc minden haragját és már-már paranormális szenvedését a klotyón. A következő fázis a paradicsomlé elhagyásával a rizsről, olívabogyóról és tojásról szólt. Na, itt már a homofób démonok kiűzésének hatása, ugyan kézzel fogható volt, de beköszöntött a kőember-státusz a beleimben. Rendszerint két-három naponta karcoltam össze a fajanszot vagy pattintottam le az alföldi porceláncsésze legmélyebb, homorú felületét a könnyeket fakasztó, zsilettpengeszerűen kikristályosodott és belém kötött salakanyaggal. Ezt az állapotot uszkve három hónapi tartottam fent, majd fokozatosan visszatértem az élet vicsorgásmentesebb oldalára.
Persze minden nap edzés, edzés, edzés és edzés segítette, hogy az önbizalmam is felértékelődjön az agyamban.
Mára, ugyan ingadozóan, de tartom az elért eredményt kilencvennyolc és százöt kiló között.
Szóval hajrá mindenkinek! Bármilyen ár megéri, hogy a vékonyabb talpú tornacipőben is a kavicsokon tudj járni!”
A múlt héten Lászlót mutattuk be, ha azt a posztot kihagyta volna, kattintson ide!
