Pár héttel ezelőtt ugyan véget ért fogyásukra büszke olvasóinkat bemutató sorozatunk, de úgy döntöttünk, egy későn érkezett levéllel még kiegészítjük a témát. Ezúttal Andrástól kaptunk fotókat és egy nagyon érdekes sztorit. Az ő története abban különbözik az eddigiektől, hogy ő még 2008-ban érte el a 130 kilós csúcsot, és azóta többször is elkezdett lefogyni, de a próbálkozások sosem hozták meg a várt eredményt. Egészen mostanáig, mert úgy tűnik, ezúttal tartós lesz a siker – András azt írja, egyenesen az a célja, hogy sportmodell legyen belőle. Hát nálunk máris modellkedik, olvassa el beszámolóját, nézze meg képeit és a poszt legalján mondjon róla véleményt!

Ez az én történetem: 2004-ben egy súlyos sérülés szövődményeként közel 4 évre mellőznöm kellett a sportot, pedig előtte napi 3-4 óra mozgás bőven megvolt. 2008-ban jutottam olyan szintre, hogy a gyors séta és az úszás ment, így nekiálltam a már látványos túlsúlyomat leadni. 2004-ben 95 kg színizom voltam, 2008-ban már közel voltam a 130 kg-hoz és már a tükörben is szörnyen mutattam. A sport segítségével sikerült 110 kg körülire fogynom, akkor már sokkal jobban éreztem magam, könnyebben ment a mozgás. Viszont az étkezés nem változott, volt benne gyorsétterem, pizza, jó kis magyaros házikoszt, így a súlyom már nagyon nem mozdult. Akkor nem értettem, hiszen a sérülés előtt sosem volt probléma a kajával. A nagy lendületnek maga a lendület vetett véget, hiszen eszetlenül emelgettem már a súlyokat. Természetesen sérülés lett a vége és persze a súly már majdnem elérte a 120 kg-ot.

A következőkben próbálkoztam sok-sok edzés típussal. Spinning, kondi, futás és ki tudja mi volt még. A táplálkozás változatlan volt, csak a mennyiségek voltak kevesebbek. Sok esetben felmerült bennem: a régi énem lenézne, hogy mekkora ügyefogyott vagyok, és persze ennek tudatában azt hittem, ha ugyanúgy terhelem magam, mint annak előtte, akkor minden rendben lesz. Természetesen nem, ez egy butaság! Majd jött egy komolyabb betegség, ahol nagyon megrémültem, hogy mi is lesz velem. Sikeres műtétek és némi lábadozási idő, no meg jó pár kiló plusz. De sikerült, meggyógyultam, és elhatároztam, itt az idő a változtatásra. Nekikezdtem egy drasztikus diétának, ahol csak salátát ettem meg némi rizst és natúr csirkét és épp tombolt az Insanity őrület, gondoltam, ez pont nekem való és szorgalmasan csináltam otthon. No de itt is jött a túlzás. Túl gyorsan fogytam, minden erőm elszállt és persze megint megsérültem. Ennek következményeként a diéta is ugrott. Nagyon nagyon elkeseredtem, mondván, mindent megpróbáltam és nekem már semmi nem használ. Talán már depressziós is voltam, mert féltem, hogy visszatér a betegség.

És, mint derült égből a villámcsapás, Facebookon találtam egy lehetőséget, amit az F&M és MOM sport hirdetett. Egy egy teljes életmódváltás keretében szervezett átalakító program volt. Bekerültem, ami életem egyik legjobb napja volt. Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz. De úgy voltam vele, csináljuk, mindent elhiszek és azt teszem, amit mondanak nekem. A program keretében kaptunk étrendkiegészítőket, személyre szabott táplálkozási tervet, ahol nagyon tetszett, hogy minden étkezés ideje, mennyisége és az, hogy mit kell enni, le volt írva. Volt még úszás. Itt meg kell említenem, azt hittem, tudok úszni, de rá kellett jönnöm, még nem, de a végére még egy hossz pillangó is ment. Volt egy közös óra, ahol is, hol TRX and More-t választottam, hol pasiként egyedül egy zsírégetőn találtam magam, amit nagyon élveztem ügyetlenkedésem ellenére. Heti 1, néha 2-szer személyi edző segítette a cél elérését, ami akkor csak annyi volt, hogy kerüljek 100 kg alá. A program vége felé már látszott, hogy ezt a célt jócskán túlszárnyaltam minden téren. A végeredmény -20 kg lett 3 hónap alatt és ezzel együtt egy új élet. Azért mondom ezt, mert szinte minden negativitásommmal le tudtam számolni, jobb pasi lettem a saját szemeben, és kezdtem elhinni, hogy van fény a beomlottnak hitt alagút végén.

Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha versenyeznék sportmodell kategóriában. Most ezen új célom megvalósításán dolgozom, és remélhetőleg 2014 októberében színpadképes állapotban véghez is viszem. Az lenne ám az igazi sikersztori. Bár úgy gondolom, ahol most tartok, teljes mértékben másolható, és remélem, a történetem sok embernek ad majd erőt a változtatáshoz és saját komfortzónánk elhagyásához. Jótanácsként még megjegyezném, hogy soha sem kell félni tanácsot kérni, mert van, aki bizonyos dolgokban többet tud nálunk, és ez számunkra hasznos információt érhet! Nagyon nagy dolog, amikor a sikered láttán vesz valaki egy bérletet és belevág ebbe a rövid, de mégis életre szóló utazásba!