„Az első kirándulásunk Santa Martába zökkenőmentesen indult. Miután sikerült életben maradjunk azon a kb. 30 km-es hegyi szerpentinen, ami utólag visszatekintve a legnagyobb életveszélynek volt mondható a 2 hónapos kalandunk során, bevetettük magunkat a nyüzsgő karibi város forgatagába. Természetesen éltek bennünk még a skandináv kollegák „biztonságügyi intelmei”, így emlékszem, hogy az első pénzváltás igencsak veszélyes vállalkozásnak tűnt. Folyamatosan azt figyeltük, hogy honnan ugrik elő egy fegyveres támadó. Persze nem ugrott.

Általában azt mondhatom, hogy mindazon félelmek, amik előzetesen éltek bennem Kolumbiával kapcsolatban, tévesnek bizonyultak! A helyiek elmesélése szerint a 80-as évek végén, 90-es évek elején volt egy borzasztó erőszakhullám, amikor félelmetes mennyiségben tűntek el az emberek és egymást érték Bogotában a terrorcselekmények. Julia nevű kellékesünk elmondta, hogy abban az időszakban nem lehetett az országutakon közlekedni, állandóak voltak az emberrablások és a véres leszámolások. A Medellin-kartell, amelynek a híres Pablo Escobar is tagja volt, valamint a Cali-kartell és a kormány közötti nyílt háború, ezen felül a guerrilla villongásai olyan élhetetlen helyzetet teremtettek, ami elrettentette a külföldieket, de a kolumbiai lakosságot is mély kétségbeesésbe taszította. Don Pablo jelmondata szerint: „Inkább egy sírt Kolumbiában, mint egy cellát az USA-ban!”, és ennek megfelelően nem válogatott az eszközökben azért, hogy a kolumbiai államot megfélemlítse és a drogkereskedők kiadatását megakadályozza.  Aztán a drogbárót 1993-ban lelőtték, az egyik kartellt magába olvasztotta a másik, aztán azt is felszámolta a kormány. A guerrilla azóta is ellenőrzi a koka termő földeket, meg a fölöttük lévő légteret, viszont ők szedik be a legtöbb „adót” a kokain kereskedőktől...A lényeg, hogy jelen pillanatban nagyjából nyugalmi állapot van, az ország próbál lélegzethez jutni és normális életet élni.  Ez érződik Santa Marta városán is. Egy jobb napokat megélt tengerparti város, aminek a nagy részét a nyolcvanas években építették ki, nagyjából a siófoki Arany és Ezüst Part hangulatában. Ezernyi kioszk és stand helyi kézműves termékekkel: csíkos szalmakalappal, kézzel szőtt függőággyal és persze a kínai dömping piac tömegtermékeivel...pont mint a Balatonon.  Most kezdik rehabilitálni a régi gyarmati városmag kedves házait a katedrális környékén, szépül a városközpont és egyre több trendi kávézót, klubot találni. A trópusi klíma és a hosszan elnyúló tengerpart megadja Santa Marta alaphangulatát. Esténként felélénkül a parti sétány, mindenki jön-megy a bazári látványosságként felállított karácsonyi fényszobrok között, amik igencsak furcsán hatnak a 30 fok melegben. Mindenhol világító embernagyságú angyalok és Betlehem figurák villódznak. Karibi hangszerekkel felszerelt papírmasé rénszarvasok és kolumbiai szalmakalapban feszítő télapó mosolyog az út mentén a kreol lakosságra és a külföldi bámészkodókra. Hőség ide vagy oda, itt is ünneplik a karácsonyt. Mindenütt sózott és megborsozott mangót árulnak az utcán, valamint nagy üvegtartályokból mandarin vagy görögdinnye levet.”

Lakatos Márk, az Éden Hotel stylistja a VIASAT3 kolumbiai forgatásán gondoskodik nap, mint nap Horváth Éva tökéletes megjelenéséről és közben az élményeiről blogol. Posztjait a VIASAT3 támogatja.