2007. augusztus 25-e, szombat 10h. Eljött az a nap, amikor meg kell jelennem a debreceni Miss World Hungary Szépségverseny középdöntőjén (mint az utóbb kiderült). Önmagamnak adva ezzel még egy esélyt a szépségipar felé, mielőtt végleg a hosszú távú befektetésre, a tanulásra koncentrálnék. Erről a versenyről nem szóltam előre senkinek, csak közvetlenül előtte tudták meg a legközelibb hozzátartozóim. Az első pozitív tapasztalatom, már ahogy megérkeztem megvolt, ugyanis a versenyről szóló tájékoztatókat adó lány készséggel állt hozzám. Miután ezeket elolvastam és visszaadtam neki elindultam az öltözőnkbe. Ahol találkoztam egy pár versenytársammal, akik első benyomásra már szimpatikusak voltak nekem. “Nincsenek véletlenek” alapon az első lány, akivel már a kezdetek óta jóba lettem Betti volt (a verseny második helyezettje). 29-es számmal, a vége felé került rám a sor, közben jót beszélgettünk kint a lányokkal, amit eddig még sehol sem sikerült. Irigykedés és méregetés nélküli beszélgetések voltak ezek. Végül bementem, leültem a hosszú, zsűri tagokkal megtelt asztal elé. Kicsit megszeppenve, de várva a beszélgetést velük. Eddigi negatív tapasztalataimmal ellentétben nagyon pozitív és “emberséges”, értékekkel teli emberekkel találkoztam, akikkel jó volt beszélgetni. Az értékeimet keresték, és úgy hozták meg döntéseiket. Nagyon jó volt azt érezni, hogy egy kívül-belül értékes embert keresnek. És akkor ott mondtam is nekik, hogy nekem már ezért megérte elmenni a válogatásra, hogy ilyen pozitív emberekkel találkozhattam. Majd megszületett a döntés és őszintén szólva váratlanul ért, de nagy boldogsággal töltött el, hogy rám került a vörös szalag, első helyezett lettem. Kaptam egy gyönyörű virágcsokrot, mely (tudat alatt) a kedvenc színeimben pompázott. Elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment haza mesélni, én is. Nagyon boldogok és büszkék rám a szüleim, a testvérem és a barátaim is. Őszintén örülnek a sikereimnek és számomra ez a legfontosabb. Megjelentünk az újságokban, interneten, amelyből az emberek is értesültek az eredményekről és volt, aki gratulált nekem. S akadt olyan is, aki felismert az utcán és odajött gratulálni, ennek szívből örültem.
Telefonon értesítettek bennünket, hogy 27-én, hétfőn menjünk Pestre a Binder Szalonba megbeszélésre. Ennek én nagyon megörültem, mert korábbi modellverseny során ők készítették a frizuránkat és nagyon meg voltam vele elégedve. Úgyhogy Bettivel és Edinával útra keltünk és irány Pest. Jól összekovácsolódtunk a lányokkal, jó barátságba lettünk, már ezért is megért elmenni a válogatásra. Majd Pesten elmondták nekünk a versennyel kapcsolatos tudnivalókat. Találkoztunk a veszprémi helyezettekkel, és addigi is míg csinálták a hajunkat jót beszélgettünk. Nagyon meg vagyok elégedve a hajammal és a fodrászommal is, egy igazán értékes emberről van szó. Majd hazautaztunk és a vonatozás során is jól éreztük magunkat a lányokkal. A családomnak és barátaimnak is nagyon tetszett a hajam, előnyömre változtam vele.
Nem sokkal később érkezett az email a teljes verseny beosztásról és a párizsi csapatépítő kirándulásról. Azt sem tudtam örömömben “hova repüljek”, rögtön hívtuk egymást a lányokkal, nagy dolog ez, úgy gondolom. Pláne nekem, aki még nem ült repülőgépen. Elújságoltam a családnak, barátoknak is és ők is nagyon büszkék rám és boldogok. Nagyon várom már az utazást és, hogy megismerjem a többi lányt, akiket remélem, hogy még egy darabig nem kell versenytársnak tekintenem. Tanultam franciául és azóta vágyom már Párizsba, gyönyörű hely lehet, igazi művészeknek való hely, ahol az ember elengedheti a fantáziáját és szárnyalhat. Szerintem kitűnő helyet választottak a szervezők, igazán illik az idei verseny szellemiségéhez. Előre is hálásan köszönöm az utazást! Hajrá lányok! Repülünk…
Debrecen,