Régen vizsgálódásom első célpontja a pasi mellkasának bundázottságában merült ki: ha szőrös volt a mell, gyorsan odébbálltam, lehetett bármilyen szimpatikus is a hím. Elég volt egy pillantást vetni a póló nyakára, ha fekete szőrszálak kandikáltak ki, már fordultam is sarkon. Ennek némileg ellentmond, hogy a szőke kékszemű hercegekkel szemben viszont a forró vérű déli pasikat részesítem előnyben. Akik pedig gyakran szőrösek, mint a majmok. A kör szűkül.
Diszkriminációm oka egy húszéves koromban ígéretesen indult kapcsolat csúfos bukása volt: álmaim pasija, kedves, gyengéd, figyelmes és okos, eszembe sem jutott azzal foglalkozni, hogy bundás szegénykém. Egészen addig, amíg lepedőgyűrés közben szőrszálairól a hideg izzadságcseppek nem csöpögtek forró hasamra, és nem hűtötték le szenvedélyem. Adtam még egy esélyt, de hasonló eredményre jutottam. Rövid úton megszabadultam tőle, de sosem árultam el neki az igazi okot.
Innentől kezdve a szőrös pasiknak esélyük sem volt, kialakult bennem a reflex, hogy ha szőr, akkor no orgazmus. Ezért meztelencsigákat kezdtem gyűjteni, bár tapasztalatom szerint a legtöbb csupasz mellű fickó szőke vagy világos a haja. Azért néha sikerült igazi gyöngyszemeket kifogni, sötét hajú, kreol bőrű szőrnélküli szépséget, akinek a mellkasáról anélkül lehetett tejszínhabot vagy pezsgőt nyalni, hogy telement volna a szám göndör szőrökkel és nem rinyált a méztől összetapadt bundája miatt sem.
Milyen jó dolog is selymes, puha hasat testápolóval kenegetni! És milyen pokoli jó érzés, amikor a közös izzadságon csúszunk egymás hasán… Csúszunk. Nem őserdőn súrlódunk.