Két évvel ezelőtt vonult nyugdíjba a 38 éves Rachel Francis, akit Új-Zéland legismertebb madámjaként emlegetnek. A 23 évig aktívan, többször dominaként is munkálkodó brit születésű nő most könyvet írt az új-zélandi szexiparról: mit, kivel, hogyan csinált. Persze neveket azért nem említ, de Laid Bare című önéletrajzi műve így is tanulságos.

Ügyfelei között szerepelt politikus, cégvezető, milliárdos és olyan televíziós személyiség is, aki azokat a fiatal lányokat preferálta, akik inkább fiúkra hasonlítottak. A nős férfiak számára egy speciális, 15 perces szolgáltatással bírt Francis bordélyháza: a férjnek azt kellett hazudnia otthon, hogy benzint vesz a fűnyíróba – aztán pedig természetesen a prostiknál kötött ki. Francis egyébként azért írta meg önéletrajzi könyvét, mert úgy érezte, ebben a témakörben még nem született megfelelő irodalom, miközben a drogosokról, szenvedélybetegekről számtalan könyv szól. 

„A legtöbb ember ápoló szeretne lenni, vagy nyitna egy saját kávézót. Én mindig is prostituált akartam lenni, és minden álmom az volt, hogy egy bordélyházban dolgozhassak. Vonzott a tollas boa, a smink, a tűsarkú, az erotika varázsa” – mesélte a Croydon Guardiannak. Francist mindig támogatták a szülei, a testvére és a nagyszülei is munkásságában, ahogyan annak egy rendes családban lennie kell. A könyvből kiderül, hogy a madám már 7 évesen tisztában volt testének rendeltetésével, ám 13 éves koráig szűz maradt.

Dr. Halál, Kukac Pasi és Mr. Bébi

Két évvel a szüzesség elvesztése után a lány prostiként kezdett dolgozni, és munkája során különösebbnél különösebb alakokkal találkozott; de mindegyiket megfelelően kezelte. Az ügyfeleknek sokszor extrém neveket adott: volt köztük Kukac Pasi, Dr. Halál, Mr. Moo, Mr. Kleopátra, de Mr. Bébi is. Utóbbi alatt pelenkát kellett cserélni és cumisüvegből itatni, míg Mr. Moot négykézláb vezette körbe a házban, miközben az ügyfél lucernát evett és műanyag tálból ivott, mint egy igazi tehén – írja az nzherald.co.nz.

Dr. Halál kedvéért bekente a testét fehér festékkel, és holtnak tettette magát, hogy a férfi tényleg úgy érezhesse, mintha halott nővel szeretkezne. Francis azonban egyetlen egy nevet sem említ meg könyvében, s kijelentette, nem célja, hogy tönkretegye a szexipart. „Nem akarok senkit megnevezni és megszégyeníteni, de szeretném, ha tudnák az emberek, hogy nem csak munkások járnak a prostituáltakhoz.”

Francis egyébként aggódik az Egyesült Királyságban tervezett új jogszabályok miatt, mert azok elnyomják majd a prostitúciót, így pedig többen válnak majd agresszívvá, és megnőhet a gyilkosságok száma is. „A médiának tisztelnie kell bennünket, mert gondoskodunk azokról a férfiakról, akiket a párjuk nem tud kielégíteni. Ez pedig elég hasznos dolog."