Nem szívünk csücske sem a gumibaba, sem eme csodás darabok megalkotói, de most nagy piros pont a Real Dollnak. A cég ugyan valószínűleg a műfaj rajongóinak akart imponálni, amikor piacra dobta az emos szexrabszolgát, de reményeink szerint ezzel az ötlettel, még ha csak minimálisan is, de megcsappan a depressziós divatmajmok szaporodása. A Read Doll garantált élvezetet ígér, már akinek örömet tud nyújtani egy mozdulatlan test – na, nem mintha az emo követőibe több élet szorult volna.

De tegyük is félre a zenét és kultúrálódjunk: elő a gumibabatörténelemmel. Egyes források szerint minden guminő ősanyja a középkori hajóslegénységnek köszönhető. A feljegyzések üres hordókat említenek legelső nőpótlóként, aminek oldalába lyukat fúrtak, belsejét pedig állatbőrrel béleltek ki, hogy azért mégis melegség és puhaság várja odabent a merev vesszőket. Állítólag büntetés gyanánt néha egy-egy matróz is került a dongák közé, talán innen erednek a mai lyukon, falon át való bizarrkodások.

Mások tagadják, hogy léteztek volna ilyen szexhordók, és ők a ruhaneműkből megvarrt rongybabákra esküsznek, amiket francia és spanyol tengerészek készítettek maguknak a hosszú útra.
 
Megint más források Hitler nevéhez fűzik a ma is használatos gumibaba létét, külföldi lapok beszámolója szerint ugyanis a diktátor ötlete volt egy életnagyságú, gumiból készült nőpótló megtervezése. Hitler tervei szerint minden katona rendelkezett volna egy ilyen babával, aminek az utasítások alapján fehér bőrűnek, szőke hajúnak és kék szeműnek kellett volna lennie. Az amerikaiak viszont lebombázták azt a gyárat, ahol ezeknek a guminőknek a gyártását tervezték, így szexjáték nélkül maradt a német hadsereg.