A nap blogja
Megosztja a közvéleményt a szexblogok írása, mert hát ugye mi mást is hangoztatna az átlagember, mint bazinagy közhelyeket, kezdve azzal, hogy aki beszél róla, valószínűleg nem is csinálja. (Ja, meg: ha hungarofób vagy, az a baj, ha szabadkőműves vagy az a baj, ha dialektikus materialista vagy, az a baj, ha semmilyen nem vagy, az a baj – tipikus.) A bloggerek pedig a lehúzásra nem is reagálhatnának másképp, mint hogy minek olvasod, ha nem érdekel a téma, és valljuk be, van ebben valami - már csak ha az júzerek számát vetjük össze azzal, hogy közülük hányan vallanák be, hogy igen, olvasnak ilyen jellegű blogokat. Például Svadisthanat. Nem egy Elfriede Jelinek, de nem is egy Tereskova, inkább csak egy átlagos, érzékeny nő, mocskos gondolatokkal. Aki nem egy üveg Baileys társaságában, kölcsönös körömfestés közben pakolja ki csacsogva a pasija méretét és képességeit. Igazi deviancia.
Szóval bloggerinánk mostanában azon gondolkozott, hogy bizonyos testrészei mennyire képesek illeszkedni másvalaki bizonyos testrészeihez, míg vannak amik nem. Ez így még biztosan magas, de olvasson csak tovább.
"Ezt bizonyára a legtöbben úgy fogalmaznák meg, mondjuk ajkak-ajkak esetben, de jól csókolózott!" - jön is egyből a magyarázat. "Nekem az a gyanúm nem mindig erről van szó. Tudom például, hogy van akinek nagyon szerettem mindig is szájjal kényeztetni a farkát. Már előre éreztem az ízt, a bőr felületét, kívántam látni, érinteni, szájba venni. Mégsem illett valahogy tökéletesen a számba, és nem is tudtam soha olyan jól szopni, mint egy másik férfitagot, ami különben ebből a szemszögből olyan szinten sosem érintett meg, csak mikor már a franciázás kellős közepén rájöttem tökéletesen illik a számba, és ettől olyan jó. A beilleszkedést persze fokozza a "megszokás" egy ismerős testrész mindig jobban idomul, fekszik, mint egy másik első találkozáskor. De azért vannak alapvetően összeillő testrészek, amik első pillanattól "aha" érzetet adnak, igaz pont ez kell nekem ide. Ugyan így vannak pozíciók, amiket átéltem már "tökéletesebben", emlékszem mennyire simán siklott, csúszott, és milyen kicseszett egy nagy élmény volt, ahogy abban a helyzetben, ott a földön térdelve járt bennem hátulról ki-be, és keltette életre sejtről sejtre minden porcikám. Így lehet az is, hogy vannak belém illő ujjak, örjítő ujjak, amelyek pont ott, pont annyira és úgy érintenek, ahogy a legfinomabb, legörjítőbb, és már reppentenek is fel-fel-fel magasra. A legfontosabbak egyike persze a száj, és mázlimra a legfinomabb ajkak szuszognak (inkább horkolásznak?) most mellettem. Nem leszek szentimentális, csak kimondom amit gondolok, mázlija hogy ilyenje van! Rágondolni is borzongató, ahogy ezek érintik a bőröm, és kezével a tarkómat átfogva húz magához, hogy intenzívebben csókolhasson.
Valamiért mindketten azt gondoljuk, a felizgatott szexualitás közben a csókok jelentik a pihenőszünetet, lassítunk a csípőnkkel, és belevetjük magunkat a nyelves, ajkas örömökbe. Átvisszük ide a figyelmünket, hogy lent felszabaduljanak a véredények, fellélegezzen minden sejt, és kvázi nyugalomból induljon az utolsó csatába. Majd mindig bizonyítást nyer, semmit nem ért a praktika, egy pillanat alatt ugyanott tartunk mint a "lassítás" előtt. Van még néhány ötlet, például hogy megfordulok, kikerülve az idilli, harmónikus csókoló-dugó helyzetből, és miközben próbál nyugton a sarkára ülni (képtelen rá, hiába kérem, hogy kicsit mozoghassak fel-le, csak mondja, de már mozdul is - mint valami rossz kölyök) kiderül, ez még kevésbé csillapítja a vágyat, és ahelyett hogy kitolnánk a csúcsot, már befodul a sarkon, és jobb ha elfutunk...vagy hagyjuk hogy elgázoljon. Újabb forgás, és megpróbálom szájjal lehiggasztani. Na persze, esélyem sincs, innen kb. mindegy mit csinálok, sőt nem csinálok... Próbálok a lehető legkisebb és leghidegebb lenni...haha, jaj nézni sem szabad, sóhajtani meg főleg nem.
Természetesen kikerülhetetlen a hüvely-pénisz, klasszikus páros tárgyalása. Itt sokat számít persze a döfésszög (hogy írjam máshogy?), ami a pozició geometriájából adódik, és pozicióváltoztatással változtatható. Erre-arra kanyarodó himtagokról tapasztalat hiányában nem tudok nyilatkozni, csak láttam olyat. A könnyen becsúszótól, a betuszkolhatjuk kézzel rásegítvé-ig mind-mind más és más. A könnyű persze a fenék alá tett párnával kisegített misszionárius, míg valamiféle kiflis, összeforgó, hátnak lehet a legkicsavartabb, egyben a legmerőlegesebb szögű.. Részemről kedvelem a közös síkra hozott, olajozottan járó, simán sikló helyzeteket, nem kell bögdösni a hüvelyfalamat, hogy maximálisan érezzem. Főleg az utóbbi időben éltem át ebben a finom siklásokban nagy dolgokat, a maga monoton, gyengéd, lassú üteme alatt, egy másik makró élménysíkon.
No, ha már ilyen mélyet geometriáztam testeinket, egy hajtűkanyarral felvágtatok egy másik ösvényre. A testen túl mást is illeszteni érdemes egymáshoz. Azonos rezgésszintre emelkedve, azonos hullámon, hangerőn, fényben úszva tovább finomodik az illesztés. Egy orgazmusküzdelmes időszakomban (mikor is elment mellettem a saját orgazmusom anélkül hogy átélhettem, érinthettem volna) azt tanácsolta valaki, miután a fejben dől el,minden, mi a fenének nem gyártom le magamnak közben. Igen, ismerek módszereket, tudom hol tartom a képeim hozzá, és bármikor legyártom a különböző orgazmusokat, de az nem ugyanaz, mint a kapott, elmenekülhetetlen, amit más idéz elő. Ehhez meg máshogy kell illeszkedni. Dumával...arról meg már írtam."