A nap blogja

Még tavaly ősszel mutattuk meg ttl blogjának egyik bejegyzését. Emlékeznek? Ő az a férfi, aki a fantáziájában már közelebbi kapcsolatba került egy másik férfi péniszével, de ennél a pontnál nem ment tovább - nem tudta eldönteni, érdemes-e kipróbálni ezt a valóságban is, vagy meg kell maradni az elméleti síkon. Nos, azóta eltelt egy kis idő, mi pedig visszatévedtünk az internetes naplóhoz, és kiderült, a muffinos megjelenés óta, vagyis annak hatására ttl már levelet is kapott. Nem is egyet:

"Erre egyébként számítottam is titkon, reméltem, hogy jelentkeznek olyan hozzám hasonlón gondolkodó (érző? vágyakozó?) férfiemberek, akik szeretnének kipróbálni -ne köntörfalazzunk, mert minek- a szopást és/vagy a szopatást. Ketten írtak is, mind a ketten kísértetiesen hasonló gondolatokról (érzésekről? vágyakról?) számoltak be, mint amikkel én is küzdök, miszerint önmagukat heterószexuálisként definiálják (valószínű egyébként tévesen), de azért úgy érzik, egy szép, merev pénisz, az erőtől duzzadó, kemény férfiasság látványa lenyűgözi őket, és többet is szeretnének annál, mint pusztán csak nézni és csodálni, adott esetben és megfelelő széljárás valamit fényviszonyok esetén ki is próbálnák milyen érzés, ha megfogják, megízlelik tetszésük meredező tárgyát.

Az különösen tetszett, ahogy az egyikük azt magyarázta, mintegy önmagát mentegetve, neki a pénisz utáni érdeklődés nem azt jelenti, hogy egy férfit szeretne, csupán csak egy farkat. Mert -mint írta- mikor egy puncit, finom melleket, vagy ruganyos popsit látni, érezni van kedve, az mindig egy konkrét személyhez köthető, egy egészen pontosan meghatározható nő puncját, mellét és popsiját szeretné, sosem csak úgy a semmi közepén lebegő szerveket, a pénisz utáni vágya ezzel szemben személyhez nem köthető, csupán egy farkat kérne, ha lehetne, nem egy egész férfit. Mondjuk amellett hogy ez így nehezen kivitelezhető, kicsit igaza van, valamennyire én is így érzem, és az első levélíró jelentkezéség én sem gondoltam bele, nem is volt miért, hogy ahhoz a farokhoz bizony hozzá lesz nőve egy pasi, szőrős mellkassal, borostás vagy épp sima és arcszesz-szagú ábrázattal, hanggal, tekinttel, személyiséggel és miegyébbel.

Szóval elképzeltem, mikor mepróbáljuk megpróbálni azt, amit addig csak képzeletünkben, és akkor már nem csak egy farkat szerettem volna, hanem a pasit is, aki hordozza. Látni, mit szól, mikor először érek hozzá péniszéhez, ami akkor -remélem legalábbis- már állni fog, persze az enyémmel együtt, hallani, ahogy sóhajt, vagy épp érezni, ahogy keze izgatott türelmetlenséggel fonódik a farkam köré, és nem volt ellenemre ez így, nem igyekeztem elzárkózni attól, hogy ezt bizony egy pasi teszi, és ez bizony nem más, mint a homoszexualitás maga. Vagy legalábbis egy igen bátor és izgalmas kísérlet.

Aztán persze végigfutattam képzeletemben az egész eseménysorozatot, szinte biztos ugyan, hogy nem úgy lesz semmi sem a valóságban, ha lesz egyáltalán, mint ahogy azt én a belső mozimba levetítettem magamnak, de arra jó volt, hogy egy, mint egy, rögtön kettő konkrét farok képével élvezhessek el, többször is. Mondjuk az egyik én kreáltam csak úgy, a képzeletem által, a másikat, mint már mondtam, meg láttam képen.

Ez idáig szép és jó, teljesen olyan, mintha minden menne a maga útján, aminek a végén egy izgató farok ágaskodik, kezdtem is örülni és bevallom, a napjaim nagy részét az töltötte ki, ahogy elkézeltem, mi lesz, milyen lesz... izgalmas időszak volt, olyan közelnek tűnt a végkifejlet, amiben ugyan még mindig nem vagyok teljesen biztos, de legalább kiderült volna, mi történik, ha van lehetőség is, idő is, hely is, farok is.

És talán épp itt vétettem a hibát, talán túl offenzív voltam velük és talán túlságosan türelmetlen is, csakhogy én tényleg ki akartam próbálni, és ők a lehető legjobb megoldásnak látszottak, jó partnereknek tűntek. Hozzám hasonlóan bizonytalanok és óvatosak, talán épp annyira tartottak attól, hogy csak egy rossz vicc az egész -mert ez sem zárható ki-, mint én, és talán pont azt és pont úgy érezték is, amit én. Ők sem egy "profi" homoszexuálissal próbálkoznak, hanem keresték a hozzájuk hasonlót.

Ez  a helyzet nagyon felizgatott szexuálisan, de minden más módon is, féltem tőle, most is félek, mert ez tényleg kényes téma, hogy hülye tréfálkozás áldozadtává válok, de ugyanakkor nagyon izgalmas az egész úgy, ahogy van. Rég nem éreztem ilyet, valami olyasmit készülök -készülnék- megtapasztalni, amilyet még sosem csináltam.

De mindez, remélem csak átmenetileg, eltávolodni látszik, a levelezőpartnerek nem reagálnak, illetve azt mondják, még gondolkoznuk kell, nem tudják, mennyire gondolják komolyan. Ez van most, itt ülök és csalódottságot érzek, még sosem kerültem ennyire "közel" egy farokhoz, és most veszni látszik az egész.

Csúnya-rossz dolog ilyet írni, de a lányokkal valahogy könyebben szokott menni. Mondjuk talán már az sem volt szép, hogy minderről beszámoltam itt a blogban, talán rosszul is esik nekik, talán nem örülnek, hogy tudtukon kívül kettejükkel is leveleztem ebben a témában, ezért bocsánatot kérek, de épp ennyi az esély arra is, hogy erőt és bátorságok merítenek abból, hogy már hárman vagyunk hasonló vágyakkal megáldva-verve. Valójában persze sokkal többen, de mi, vagyis jelenleg csak én, el vagyok szánva arra, hogy megteszem, ami érdekel, mert mit ér az egész, ha nem járok utána, nem derítem ki, vajon valódi vággyal állok szemben, tényleg jó érzés lesz-e a számba venni a péniszt vagy hagyni, ahogy egy pasi tegye ezt velem, vagy tévedés volt az egész.

De egyelőre úgy fest, épp ez az elszántság lett a vesztem. Talán csak időlegesen."