Ha a pornófilmezésben létezik blockbuster kategória, akkor azt egyértelműen a Digital Playground (DigPlay) nevű amerikai pornócég képviseli jelenleg. Évről-évre egyre igényesebb és komolyabb felnőtteknek szóló produkciókkal áll elő, melyek között például megtalálható a Cheerleaders, a Nurses vagy a Pirates I-II is. Ezek a pornófilmek sokszor már szinte felveszik a harcot látványban és történetvezetésben is, néhány kereskedelmi televízió által leadott „ZS” kategóriás filmmel szemben. Az alkotásoknak a szereplői is egytől-egyig sztárok, de egy teljesen más világ, egy merőben a közerkölcsel szembemenő univerzum sztárjai - tehát úgymond a modern pornográfia nagykövetei ők.

Az idén január 5-én megjelenő No Love Lost című pornófilm is hasonló paraméterekkel rendelkezik, mint egy sima, átlagos DigPlay-es munka. Semmit sem bíztak az alkotók a véletlenre, de leginkább a többszörös AVN-díjas rendező Robby D nem bízott. Hozta a szokásos, számára szinte már rutinszerű giccseket, melyeket nagyon jól megszokhatott tőle a közönsége az idők során. Totál igényes helyszíneken játszódó jelenetekkel, szinte tűéles kamerabeállításokkal - melyek a lényeget mutatják - és egy-két sztárral spékelte meg a szóban forgó mozgóképet is.

Aprópó sztárok. A No Love Lost-ban debütált először a DigPlay legújabb üdvöskéje Raven Alexis is. Szóval a pornórajongóknak tényleg kötelező program a film megtekintése, mert tud újat adni még a sokat látott öreg rókáknak is. De aztán akad még itt a lányok között ilyen név is, mint Alexis „Buttwoman” Texas, Kerry Louise, a mindig édesen nevető Sadie West és természetesen nagy meglepődésemre Kristina „Slutwoman” Rose is.

A film története olyan egyszerű, mint egy átlagos vasgolyó. Itt nem kell sokat gondolkodni a krimikre jellemző fordulatrendszereken, mert ilyenek nincsenek benne. Ebben a formában tehát a No Love Lost nem tekinthető okos filmnek, ellenben ugye az idei év többszörösen is díjazott Throat: A Cautionary Tale-jével, amely egy rendkívűl jól átgondolt mű volt. A No Love Lost sztorija csak egy elesett lányról szól, aki új életet kezd a részeges barátja miatt és elköltözik egy régi főiskolás haverjához James-hez, aki átmenetileg befogadja őt. Természetesen James háza forró a szextől és az erotikától, amely elől Raven-nek sincsen menekvés. Fel kell vennie az ottani légkör viszonyait és ez „a nem kevés” kefélést jelenti majd a továbbiakban.

Hat jelenetből áll a film és mindegyik az egy fiú–egy lány felállással operál. A szexuális tartalomra nem lehet panasz, ugyanis van itt minden, ami egy pornóban szükséges. Amit ennek ellenére mégis hiányoltam belőle, az egy leszbikus vagy egy „édes hármas” (threesome) jelenet lett volna. Az anális szcénákat is egyedül Kristina Rose szállítja most, pedig azért Alexis Texas-tól is elvárható lett volna egy ilyen behatolás.

A film csúcspontja nálam mindenképpen a legutolsó jelenet. Ugyanis James Deen és Kristina Rose „játékán” simán észrevehető, hogy nem először vannak együtt, valamint, hogy teljesen át tudják adni magukat az élvezeteknek. És ha ez még mindig nem lenne elég, akkor a jelenet végén meggyőznek a szinte tökéletesre fényképezett zuhanyozós záróképek, melyek joggal pályázhatnának az év legjobb romantikus képsorai címre. De persze nincsen ilyen díj. Sajnos. (...) Pedig nagyon is lehetne. Mert akkor elképzelhetőnek tartanám, hogy a pornográfia nem csak a féktelen keféléséről és az együgyű erkölcstelenségről szólna, hanem az erotika és a romantika, egy jóval közvetlenebb ábrázolásmódjáról.