Első jelöltünk mindent felmutat a kettővel ezelőtti évtized pornóiból: mindenfajta öncélú vicceskedés nélkül levezetett bugyuta történet, vicces takarítónő-hajak, szőr, és persze az elmaradhatatlan német nyelv. Ez utóbbi talán a legfontosabb jellemzője a magyarországi pornóélményeknek, ami miatt egy korosztály fülében hangzik fura krákogás helyett forró erotikának bármi, amit németül hallanak.
Második szereplőnk bizonyos részei annyira érthetetlenek néha, hogy többekben is felmerülhet a gyanú, hogy itt nem csak a szereplők, de a rendező és a kamerások is be voltak rúgva. A furcsa hangokat kiadó nők vacsora közben jönnek rá, hogy ők inkább dugnának egyet, de mivel kultúremberekről van szó, a beszélgetést nem szakítják meg közben.
Ez a hosszabb történetet elmesélő darab azért szerepel itt, hogy bemutathassuk a korabeli pornófilmek egyik legfontosabb részét: a zenét. Ameddig ma már vagy semmilyen, vagy valami Casio-szintihangokkal felszerelt loop megy a szerelmek beteljesülése alatt, addig akkoriban általában egyetlen, mérsékelten erotikus instrumentális dal jelezte az idő eljövetelét, amikor már tuti a szex.