A hentait hagyományosan két típusra szokták osztani: heteroszexuálisra és homoszexuálisra. Ez utóbbi nem feltétlenül homoszexuálisoknak készül, sőt. A jaoi (vagy yaoi) célcsoportja például fiatal nők, ahogyan általában a készítői is. A férfiak szexuális kapcsolatát ábrázoló műfaj a sósen-aiból nőtte ki magát, ami voltaképp a jaoi szoft-verziója. A kettő között az a különbség, hogy míg a sónen-ai az érzelmekre fekteti a hangsúly, és maximum csók csattan el a férfiak között, addig a jaoi kendőzetlenül mutatja be a szexuális aktust is.
Japánban a hetvenes években a fiatal lányok nem igazán láttak meztelen férfi testet, visszahúzódóak voltak, ám nagyon izgatta őket, hogyan is nézhet ki az ellenkező nem teste. Mivel a képzelőerejük is félénk volt, bele sem mertek abba gondolni, hogy ők vannak egy férfi karjaiban, emiatt sokkal egyszerűbb volt két férfit elképzelniük együtt. A férfi homoszexualitás japánban sose volt tabu, és ma is úgy tartják, hogy egy férfitestnél már csak két egymáshoz simuló férfitest erotikusabb. Így kezdődött el a hetvenes években a kísérletezés egy manga művészekből álló női csoport részéről, és nőtte ki magát szoftpornóból az olykor kínos pontossággal ábrázolt jaoivá.