Ismét eltelt egy év. Együtt már a hatodik, Neked pedig 29... Nem is tudom mit kezdesz egy ilyen 37 éves öreg pókkal. A blogom most egy lehetőséget ad, hogy kiálljak egy virtuális nagy hegytetőre, ahol a világba kiabálhatom mennyire szeretlek! Ha most hírolvasó lennék egy tévében, valószínű becsempészném az összefoglalómba.
Nem tudom tárgyakkal kifejezni, hogy mit jelentesz nekem. Az illatod hajnalban amikor szorosabban ölellek, s a reggelt legszívesebben a végtelenbe küldeném. A hangod egy fáradt estén, amikor mindig új reményt adsz ebben az őrült, felszínes világban. Amikor mellettem és mögöttem állsz minden jóban és rosszban. Amikor tudom, hogy a kicsi életed bíztad rám. Néha magamra se bíznám a saját életem, s Te mégis erőt adsz hozzá ,hogy egy egész családért élhessek. A feladat teszi naggyá az embert... Te már sokszor megajándékoztál. Legfőképpen önmagaddal és két egészséges, okos, csodás kisgyermekkel. Családot adtál nekem, teljeset - ami sosem volt.
Mindig amikor a sors lehetőséget ad, hogy újra együtt ünnepelhessünk, titkon azt kívánom, hogy még ezer ilyen év és ünnep legyen. Ünnep a születésnap, a legnagyobb. Ünnep azért, hogy újra egy közös évet kaptunk, mert tudom azt, hogy se ebben az életemben, se utána nem tudnék élni Nélküled. Itt maradva egy darab kő, előbb elmenve az éjjeli széllel síró kísértet lennék.
Tegnap este egy wakeboard-ot csempésztem haza Neked. Emlékszem akármikor tanítani akartalak e dilis kis sportra, mindig állapotos lettél, aztán jól letiltottak. Akármi történik majd mostantól, csak nyerhetek. Vagy együtt csúszunk a folyó tükrén, vagy ismét bölcsőt veszek. Te vagy az Életem! Boldog születésnapot Kicsim!
Apácska