Kedves Norbi!

Tegnap sokat gondolkodtam Zsolt esetén. Évek óta keresem a választ arra a kérdésre, hogy az én kolerikus, vasakaratú, egyéb dolgokban igen elszánt férjem miért vall /vallott/ redszerint kudarcot a fogyókúrák terén? Állításaim igazolására néhány adat: Zsolt kétszer dobta el a cigarettát egyik napról a másikra. Az első alkalom akkor volt, amikor udvarolt nekem és arról beszélgettünk, ha majd gyereket szeretne, előtte abba fogja hagyni a cigizést leendő gyerekei egészsége miatt – ekkor még arról nem volt szó, hogy Én leszek az anyuka jelölt. Erre Én kinevettem, és azt mondtam, nem hiszem el. Annyira megsértettem a hiúságát, hogy aznap eldobta a cigit. Kb egy évig nem is dohányzott. Sajnos ez a módszer többször nem jött be Nála. Egyszer volt Budán kutyavásár.

Másodszor pedig akkor, amikor napi 3-4 doboz cigi elszívása után szorított a mellkasa. Szintén egyik napról a másikra dobta el acigit. Házasságunk elején volt egy nem túl hosszú időszak – ez persze csak utólag tűnik így, akkor nagyon is hosszúnak tűnt – amikor játékgépek szenvedélyének hódolt. Erről is leszokott, pedig állítólag ez nagyon keveseknek sikerül.

Hát ezek után nem tudtam, az evés szenvedélyével miért nem tud elbánni? Ő maga sokszor mondta: a kajával nem tudja, nem lehet megtenni azt, amit a cigivel. Elcsavar egy dobozt, kidobja és kész. Kínlódik egy darabig, de Ő az Úr. Most már tudom. A boltokban megvett kaják adalékanyagai kábítószerként működtek. Félre ne érts! Nem akarom a felelősséget Zsoltról, vagy Magamról áthárítani. Mindig is kerestük a válaszokat, a megoldást. De kérdem én, hol vannak a háziorvosok, a belgyógyászok a …., akik a nagy tudományosságukkal csak annyit tudnak mondani a magas vérnyomásos, cukorbeteg pácienseknek, hogy le kellene fogyni. Rosszabb esetben kövérebbek, mint az előttük ülő beteg./ Volt kolleganőim példája./ A fogyókúrázó férjem pedig úgy járt, mint az a kábítószeres, aki elhatározta, leszokik, de valaki a reggeli kávéjába mindig belecsempészett egy kis adag kábítószert. Aztán csodálkozott az illető, hogy nem sikerült. Elkeseredett tehetetlen dühöt és haragot éreztem. Hány ember halt már meg ezen a világon a szemét kaják miatt? Lehet, hogy évek múlva emberiség elleni bűntettnek minősítik a mai élelmiszergyárak munkáját? Hitler és Sztálin hozzájuk képest csak amatőrök voltak.

Ha belegondolok, hogy még olyan könyvet is vásároltam és olvastam –nem egyet- , ami az elhízás lelki okait taglalta! Amelyik nő a combjára hízik, annak a lelke mélyén a nőiességével van problémája stb. Csak éppen azt felejtették el hozzátenni, hogy ezek a tézisek csak akkor igazak - ha egyáltalán igazak - ha kizárólag egészséges kajákat eszik az illető nem pedig „ kábítószerrel” tudatosan átitatott élelmiszereket. Sírni tudnék! Minden próbálkozásunk eleve kudarcra volt ítélve. Ne haragudj, gondolom, nem mondtam újat. Csak épp a saját életünkben szembesülni mindezzel eléggé lesújtó. Nincs is rá kifejezés, milyen hihetetlenül rossz érzés! Szívesen beolvasnék valakinek, ha tudnám kinek!

A mai napunkról: Reggel 7- 1/2 8-ig duci torna. Most csak ketten csináltuk, a gyerekek iskolába készülődtek. Még nagyon elfárad, de bíztatom idővel majd jobb lesz. Reggeli ¾ 9 körül: 2 tükör tojás, 3 u. virsli, paradicsom, erős paprika, 1 doboz u. tonhal amerikai szószban, 1 u. kenyér, kávé édesítőszerrel. Ebéd 1 körül: őszibarack leves, u. zöldbabfőzelék vagdalttal, u. tiramisu /a sütiből már hétfő óta kettőt rendelünk/

A család többi tagjának palacsintát sütöttem az u. palacsinta lisztkeverékből. Rendkívül finom. Ebből üresen Zsolt is megevett egyet. Mielőtt bekapta volna, még egyszer megnéztük a csomagoláson a kódot, annyira hihetetlen, hogy ilyet is ehet. És nagyon-nagyon jó érzés olyan ételt tenni az asztalra a család elé, ami egészséges, nem hizlal. Nekem anyaként, háziasszonyként ez nagyon fontos. Voltak már próbálkozásaim, de nem igazán jöttek be hosszútávon. Egyszerűen nem fogadta el a család. Tudod mit érzek? Evés szempontjából biztonságban van a családom, és ezt nagyon köszönöm neked. Délután Zsolt kért a palacsintából, egy fahéjas édesítőszereset, és egy 12%-os tejfölöset kapott édesítőszerrel. /A gyerekek pl u.pudinggal kenték meg./ Most ½ 8 van, megérkezett a ping-pong partnere, akivel minimum két órát fognak játszani. Ha eszik valamit, akkor az valószínűleg a napi menüből a tengeri halfilé mártásban u. galuskával. Ne haragudj, hogy hosszan írtam, nem akartam visszaélni sem az időddel, sem a türelmeddel. Puszi az egész családodnak.

Jó éjt!

Vera

 

Kedves Vera!

Máskor is írj így, hiszen a blogon segítünk ezzel a levélváltással mindenkinek aki Zsolthoz kíván csatlakozni. A leírt nap tökéletes. Egy kis 1-es kódú gyümölcs és zöldség még mehet. Amit a "kábítószerekről" írtál hivatalosan nem igaz. Ha az én véleményemet kérdezed: Jól látod! Amit az összes élelmiszerbe hozzáadott, finomított cukor, a finomliszt és az ízfokozók művelnek: Bűntett. Nos én ezeket update-eltem a kukába. Az embereim zabálva, mulatva fogynak, engem pedig üldöz az "inkvizíció"... Kalória-elmélet ezekkel az anyagokkal bullshit. Nem tudom hány százezer embert kell még sikerrel felmutatnom, hogy ne üldözzenek fogyasztók félrevezetéséért. Most Zsolt a lényeg és a benti hat duci Testvérem.

Ölellek Benneteket!

Norbi