Míra rengeteg módszert kipróbált kisfia altatására, de az amúgy a korának megfelő fejlettségű gyereket egy éve képtelen a kiságyába szoktatni. Jelenleg együtt alszanak, mert az anya már nem bírja a kialvatlanságot. A szakértő több erőt és kitartást javasol, szerinte mindenképp az a cél, hogy a saját ágyában aludjon el a gyerek, akkor is, ha eleinte a szoktatás sok sírással jár.
Kérdés:
Kisfiam most egyéves, jelenleg velem alszik el, betesszük a kiságyába, majd éjjel átkerül közénk, mivel már egyikünknek sincs türelme altatgatni óránként.
A fő probléma, hogy bár minden technika (kiv. Ferber) működik nála, minden csak ideiglenes megoldás. Próbáltam 8 hónaposan a szobájába szoktatni, működött kb. 1 hétig, majd egyre többet kelt fel, végül óránként akár kétszer is. Ha sírni hagytam, már akkor is, de most is kb. 3 perc masszív ordítás után hányni kezd, majd 1-2 órát "hüppög", úgy felzaklatja magát. A kiveszem-visszateszem módszernél is ordít - majd hány. Ha majdnem elaltatom, leteszem, feláll, majd sírni kezd. 10 hónaposan megpróbáltam a szobánkba, de saját kiságyba szoktatni. Ez is kb. 1 hétig működött. Próbáltam, hogy magától aludjon el. Ez is kb. 1 hétig működött, azután már csak ha simogattam, majd ha egyik kézzel simogattam, a másikkal lenyomtam az ágyba, amikor fel akart állni, majd jött az ének hozzá. Itt már nem láttam értelmét a folytatásnak.
Napközben eddig háromszor aludt, ezt kettőre csökkentettem, hátha fáradtabb lesz, de az éjszaka nem változott. Jelenleg, ha köztünk alszik, akkor kb. 10 órát alszik 1-2 visszaaltatással, de mivel nem vagyok az az "ősanya alkat", kezd kimeríteni, hogy egy éve alig volt olyan éjjel, amit végigalhattam. A gyerek korának megfelelően fejlődik, jó evő, jókedvű, nagyon érdeklődő, egész nap "pörgő", könnyen kezelhető gyerkőc, az alvás az egyetlen dolog amivel problémánk van.
Válasz:
Ha az egy éves gyermek még nem alussza át az éjszakát, az édesanya általában ez idő tájt jut el arra a fáradtsági szintre, hogy saját ágyába viszi őt éjszaka, remélve, hogy nyugodtabb lesz az alvás. De ettől nem szűnik meg az éjszakai ébredés. Sőt, vizsgálatok kimutatták, hogy az egy ágyban alvók alvásciklusai, ébredései hatnak egymásra, így érthető, ha a különböző alvásszerkezetű felnőtt és gyermek együttes alvása nyugtalanabb lesz.
Ahogy erről korábban már írtam, az alvás is egy tanulási folyamat, amihez időre van szükség. Érzésem szerint nem várták ki egy-egy módszer, altatási technika hatását, ehelyett belefogtak egy másikba, ahogy átmeneti „hullámvölgy” következett be az elvárásokhoz képest. Ha az altatás során nem következetesek, később még nagyobb ellenállásba ütköznek gyermekük részéről. Ilyenkor ugyanis egymással ellentétes „üzeneteket” közvetítenek kisfiuk felé, ami megzavarja az elalvás és átalvás folyamatát, és egyre erősebben ragszkodni fog az átmeneti előnyt jelentő éjszakai együttléthez, bármilyen változatos formában (együttalvás, evés, ivás, játék, cirógatás) is jelentkezzen az.
Tapasztalati tény, hogy minél idősebb a gyermek, minél régebb óta küzdenek a szülők az esti elalvással és kelnek fel éjszaka többször is visszaaltatni őt, az újrakezdés is annál nehezebb, több türelmet, következetességet, gyakran több időt igényel. Javasolt célkitűzés az, hogy kisfia a saját ágyában aludjon el. A tiltakozásból eredő sírás a szülőket nagyon megviseli, de tudnia kell, jelenlegi akarata ellen, de érte teszi mindezt! A változás elengedhetetlen feltétele a szülők összhangja, egymás támogatása, segítsék egymást férjével ebben a nehéz időben. A gyermek megnyugtatására is szükség van időnként, de lehetőleg ne vegye ki kisfiát az ágyából, csak simogassa és puszilja meg.