Mi a teendő, ha a négyéves gyermek fél év után sem szokik be az óvodába, nem játszik a gyerekekkel és az óvónőknek is elege van belőle? A szakértő szerint fontos a szülői hozzáállás: meg kell tanulni elengedni a gyermeket.

Kérdés:

A kisfiam novemberben múlt négyéves. Háromévesen nem tudtunk ovit kezdeni, mert nem volt szobatiszta, ezért várnunk kellett egy évet. Igazából már érett volt a dologra, hiszen mindig szólt, ha "történt" valami a pelusba, de nem volt hajlandó csak a fürdés idejére megválni a pelustól. De ez nem is lényeg. Szeptemberben elkezdtük az ovit. Nagyon örültem, hogy már nem a papa és a mama vigyáz rá, végre egész nap gyerekek között lehet, és játszhat. Sajnos gondok merültek fel. Első hetekben csak sírás volt, de egész nap.

Aztán valamicskét javult a helyzet, csak reggelente volt sírás. Aztán már nem volt ugyan sírás, de nem volt hajlandó bemenni a csoportba, kért egy széket a csoport ajtaja elé, és ott ült egész nap. Aztán jött a feketeleves, kint ül, és egész nap sír. Akármit kérdezek tőle az ovival kapcsolatban, azt mondja, hogy nem szereti a gyerekeket. Kis történeteket is kitalál, hogy bezárta az óvónéni a vécébe meg hasonlók. Azt mondja, hogy azért ül ott, hogy lássa, amikor jövök érte. Nem hajlandó senkivel sem kommunikálni, bár annyit ugyan már elértem, hogy köszön. Igaz nem valami lelkesen, de megteszi.

Az óvónők állandóan mesélik a "rémtetteit", hogy mennyit sírt, és milyen hangosan. Egyre rosszabb a helyzet, és már mindenki türelme elfogyott. Ha valami program van az oviban, kérik, hogy a fiamat hozzam el. A múltkor színházba mentek, és az óvónők mondták, hogy tegyem a gyereket a mamához vagy valahová. Én nem tettem ezt meg, és el kellett hogy vigyék. Izgultam is, hogy mi lesz, de minden rendben zajlott, élvezte az előadást. Ha valamilyen foglalkozás van, akkor semmi baj nincs a gyerekkel. Viszont ha gyerektársaságban vagyunk sem játszik a gyerekekkel, engem húz, hogy játsszak vele. És ez mindig így van.

Még a játszótéren sem játszik a gyerekekkel. Teljesen tanácstalan vagyok én is és az óvónők is. Mind a két részről nehéz, hiszen nekem ott kell hagynom a gyerekemet, ahol nem szeret lenni, az óvónőknek is rossz. Az óvodapszichológus szerint velem van a baj, mert nem akarom elengedni a gyereket, és türelem. Igazából ha a gyerek érdekéről van szó, akkor türelmes vagyok, sohasem szidom azért, amit művel az oviban, csak mondom neki, hasznosabban is eltölthetné ezt az időt. Inkább az ovinak van már elege belőle, már azt is mondták, hogy ebéd után jó lenne, ha valahová elhelyezném. Már lassan fél éve ovis, de még mindig nem hajlandó beszokni. Mit tehetnék?

Válasz:

Az óvodapszichológus teóriája a legvalószínűbb. A túl "szoros" kötődés eredményezhet nehézségeket a társas beilleszkedés szabályainak elsajátításában, túlságosan retteg gyermeke az elválástól - akkor is, ha az csak átmeneti ideig tart. Szerintem egyeztessen időpontot az óvodapszichológussal, beszéljék át részletesen a lehetséges megoldásokat, hiszen valószínűleg Önnek is változtatni kell majd a gondolatain, ezáltal viselkedésén.