Három és féléves kislány anyukája arról számol be, hogy gyermeke viselkedése megváltozott az óvodában, ez az óvónők szerint a túl engedékeny nevelésnek köszönhető. A tanácsadó szerint a visszaesés oka a megszokotthoz képest hirtelen megnövekedett elvárások, családterapeutát javasol.
Kérdés:
3,5 éves kislányommal adódtak problémáink a téli szünet óta. Dédelgetett, mondhatni elkényeztetett egyke gyerek, aki eddig meglehetősen hosszú pórázra volt engedve ... az én véleményem szerint azért normális kereteken belül. Szeptemberben kezdte a kiscsoportot, és egészen decemberig jól is érezte magát, bár egyszer sem pisilt az oviban, ami azért furcsa, de gondoltam, hogy nem lehet túl nagy jelentősége. Az óvónők szerint viszont ez azért van, mert a gyerek nem oldódik fel az új helyzetben. Az igazi problémák a téli szünet után következtek. Januárban sokat itthon volt mert betegeskedett. Volt egy húgyúti fertőzése, ami hamar meggyógyult, sajnos a problémák itt kezdődnek. A folyamatos wc-re járást nem hagyja abba , az oviban folyton kiszaladgál, nem alszik (eddig aludt) amikor pedig érte megyek, akkor hisztizik, hogy nem jön velem, nem öltözik, nem fogad szót, újabban pedig már rám is üt, köpköd stb. Itthon is kiszaladgál, szinte mindig szól, hogy pisilni megy, többnyire azt is közli, hogy nem jött semmi. Végigjártuk az összes rendelést: gyermekurológia, pszichiátria, vizelettenyésztés, uh. Minden negatív. Az óvónők szerint nem képes szocializálódni, mert nem tudja az alapvető elvárásokat, nem volt következetesen nevelve. Egyébként játszik a gyerekekkel, elmélyül a játékban. A gyermekpszichiáter szerint nagyon okos és elhúzódó dackorszakban van ezen kívül rosszul neveltük. Létezik ez? Létezik az, hogy így tiltakozik az "új rendszer" ellen? Most azt csináljuk, hogy egyszerűen nem figyelünk rá oda, ha wc-re megy. Azt is észrevettük, hogy ha nem figyelünk rá, akkor azonnal mennie kell. Le lehet erről a viselkedésről szoktatni? Kérem adjon tanácsot, mert nem tudom, hogy mit kellene tennünk ebben a helyzetben.
Válasz:
Amennyiben szervi elváltozásról nem beszélhetünk, a többi szakemberrel egyetértve én is azt gondolom, hogy valószínűleg a megszokotthoz képest hirtelen megnövekedett elvárások okozhatták a visszaesést gyermeke viselkedésében. Azok a gyermekek, akiket nem bátorítanak kellőképpen felfedezésre, kockáztatásra, gyakran tehetetlennek és elégtelennek érzik magukat. Az aggódó, rettegő szülők túlzott irányítása, féltése gyakran magukban a gyermekekben is aggodalmat és rettegést vált ki. Másik véglet a túlzott engedékenység, a mindenbe beleszólást engedő, határozatlan irányítási stílus, bizonytalan szerep- és feladatmegosztás a családtagok között. Ez ugyanúgy visszaveti a gyermek fejlődését, mint a túlságosan irányító attitűd. Az irányítás tehát alapvetően nem káros, hanem jól alkalmazva kifejezetten szükséges. A gyermekeknek biztonságot adó korlátokra van szükségük, de az önállóságnak is teret kell engedni. Nem függetleníthetik magukat a „problémától", családterapeutát kellene felkeresniük, aki segíthet abban, hogy együtt megoldják a jelenlegi krízist.
Kérdés:
3,5 éves kislányommal adódtak problémájaink a téli szünet óta. Dédelgetett, mondhatni elkényeztetett egyke gyerek, aki eddig meglehetősen hosszú pórázra volt engedve ... az én véleményem szerint azért normális kereteken belül. Szeptemberben kezdte a kiscsoportot, és egészen decemberig jól is érezte magát, bár egyszer sem pisilt az oviban, ami azért furcsa, de gondoltam, hogy nem lehet túl nagy jelentősége. Az óvónők szerint viszont ez azért van, mert a gyerek nem oldódik fel az új helyzetben. Az igazi problémák a téli szünet után következtek. Januárban sokat itthon volt mert betegeskedett. Volt egy húgyúti fertőzése, ami hamar meggyógyult, sajnos a problémák itt kezdődnek. A folyamatos wc-re járást nem hagyja abba , az oviban folyton kiszaladgál, nem alszik (eddig aludt) amikor pedig érte megyek, akkor hisztizik, hogy nem jön velem, nem öltözik, nem fogad szót, újabban pedig már rám is üt, köpköd stb. Itthon is kiszaladgál, szinte mindig szól, hogy pisilni megy, többnyire azt is közli, hogy nem jött semmi. Végigjártuk az összes rendelést: gyermekurológia, pszichiátria, vizelettenyésztés, uh. Minden negatív. Az óvónők szerint nem képes szocializálódni, mert nem tudja az alapvető elvárásokat, nem volt következetesen nevelve. Egyébként játszik a gyerekekkel, elmélyül a játékban. A gyermekpszichiáter szerint nagyon okos és elhúzódó dackorszakban van ezen kívül rosszul neveltük. Létezik ez? Létezik az, hogy így tiltakozik az "új rendszer" ellen? Most azt csináljuk, hogy egyszerűen nem figyelünk rá oda, ha wc-re megy. Azt is észrevettük, hogy ha nem figyelünk rá, akkor azonnal mennie kell. Le lehet erről a viselkedésről szoktatni? Kérem adjon tanácsot, mert nem tudom, hogy mit kellene tennünk ebben a helyzetben. Köszönöm.
Válasz:
Amennyiben szervi elváltozásról nem beszélhetünk, a többi szakemberrel egyetértve én is azt gondolom, hogy valószínűleg a megszokotthoz képest hirtelen megnövekedett elvárások okozhatták a visszaesést gyermeke viselkedésében. Azok a gyermekek, akiket nem bátorítanak kellőképpen felfedezésre, kockáztatásra, gyakran tehetetlennek és elégtelennek érzik magukat. Az aggódó, rettegő szülők túlzott irányítása, féltése gyakran magukban a gyermekekben is aggodalmat és rettegést vált ki. Másik véglet a túlzott engedékenység, a mindenbe beleszólást engedő, határozatlan irányítási stílus, bizonytalan szerep- és feladatmegosztás a családtagok között. Ez ugyanúgy visszaveti a gyermek fejlődését, mint a túlságosan irányító attitűd. Az irányítás tehát alapvetően nem káros, hanem jól alkalmazva kifejezetten szükséges. A gyermekeknek biztonságot adó korlátokra van szükségük, de az önállóságnak is teret kell engedni. Nem függetleníthetik magukat a „problémától", családterapeutát kellene felkeresniük, aki segíthet abban, hogy együtt megoldják a jelenlegi krízist.