A most négyéves kisfiú egyéves korában egyik pillanatról a másikra válogatóssá vált és csak 5-6 féle ételt hajlandó megenni. Édesanyja kivizsgáltatta, ám az orvosok nem találtak semmilyen elváltozást. A tanácsadó összefoglalja a táplálkozással, etetéssel kapcsolatos szabályokat.
Kérdés:
Kisfiam most 4,5 éves. Eleven, érdeklődő, vidám kisfiú. Két héttel a várt időpont után született császármetszéssel (köldökzsinór a nyakára volt tekeredve), de ebből semmilyen probléma nem adódott. Féléves koráig csak anyatejet kapott, utána kezdett fokozatosan áttérni korának megfelelő táplálékra. Egyéves koráig semmilyen probléma nem volt az étkezésével, mindent szívesen fogyasztott. Aztán egyik napról a másikra nem evett - a család és az Ő életében semmilyen változás nem történt, komolyabb betegségen sem esett át. Természetesen elvittük a körzeti orvoshoz, kerestünk egy kórházi gyermekorvost is, minden fizikális vizsgálatot elvégeztek, mely szerint semmilyen elváltozást nem találtak. A rossz szoktatásra vezették vissza a nem evését. Természetgyógyásznál is voltunk, ő azt mondta, hogy lassú a gyermek emésztése, ez az oka a nem evésnek. A nem evés abban merül ki, hogy csak öt-hatféle ételt fogad el - ebben semmilyen zöldég vagy gyümölcs nincs. Már egy éve jár oviba, de itt sem hajlandó enni, csak ha valamelyik kedvence van, vagy ha nagyon éhes, üres kenyeret. Bár minden reggel és este együtt eszik a család, nem kóstol meg semmit, és ha valaminek erősebb az illata, rögtön befogja az orrát és feláll az asztaltól.
A történethez hozzátartozik, hogy az apukája is hasonlóan rossz evő volt kb. 6 éves koráig (jelzem, most sem az evés bajnoka). Születésétől nagyon mozgékony, aktív gyerkőc, a mászást kihagyva már nyolc hónaposan elsajátította a két lábon való létezés minden szépségét és nehézségét. Érte is néhány kisebb baleset. Energiáját lekötendő egy éve járunk vele hetente 2-3 alkalommal úszóiskolába. Nagyon érdeklődő és koránál többet tudó gyermek. Játékait hamar megunja, mindig újabbakra vágyik. Ami igazából leköti őt, az a foglalkoztató füzetek, a betűk és számok világa. Bár az utóbbi néhány mondat nem tartozik konkrétan az evési problémához, mégis úgy ítélem, hogy egy kicsit átfogóbb képet ad, és ezek tükrében talán könnyebb lesz megtalálni a megoldást.
Válasz:
Az étvágytalanság, válogatósság, rossz evés gyakori szülői panasz. Ilyen esetekben - ha a gyermek fizikailag egészséges - nevelési probléma szokott a háttérben meghúzódni. Összefoglalom a táplálkozással kapcsolatos legfontosabb nevelési szabályokat.
1. Soha ne a felnőtt határozza meg, mennyit kell ennie a gyereknek! Ha a gyermek jóllakottnak érzi magát, akkor számára az a mennyiség az elegendő - ma már biztosra vehető, hogy a testsúly és az elfogyasztott táplálék mennyisége nincs feltétlenül kapcsolatban egymással. Szedjen kezdetben keveset a tányérra, így bűntudatot sem generál a "pazarló" gyermek felé.
2. A gyermek biológiai órája nem teljesen pontos, nem reggeli-, ebéd-, vacsoraidőben "csörög". Ennek ellenére két étkezési időpont között lehetőleg ne engedjük enni a gyereket! Ez a szabály az újszülöttre nem érvényes, a biológiai óra néhány hónap elteltével lép működésbe. Ha nem így teszünk, a gyermek nem tanulja meg szükségletei kielégítésének késleltetését, mindent azonnal akar majd.
3. Minden gyermeknek joga van egy-két ételt nem szeretni, ugyanakkor a gyermek ízlésének állandónak kell lenni, nincs joga arra, hogy ellenérzését fejezze ki olyan étel iránt, amelyet pl. a múlt héten szeretett.
Időnként előfordul, hogy a gyermek szervezete bizonyos táplálékokat "elutasít", allergiás, ebben az esetben valóban segíthet a komplementer gyógymód, pl. fitoterápia, homeopátia. A táplálkozás kóros elutasítása (anorexia nervosa) a leírtak alapján kizárható. Érzésem szerint nem zárható azonban ki egy enyhe fokú hiperaktivitás, több momentum is utal erre, ennek a problémakörnek csak egyik összetevője az étvágytalanság.