Két és féléves kisfiú gyermekek között az ismerkedési szakaszban minden ok és konfliktushelyzet nélkül fellök valakit. Édesanyja – hogy a többi anyuka ne nézzen rá rossz szemmel – „kiveszi" a szituációból és csak akkor mennek vissza, ha a hisztit befejezte a gyerek. Nem érti, mi ennek a viselkedésnek az oka és hogyan lehet változtatni rajta. A tanácsadó szerint sok szülő bizonytalan a nevelést illetően, az édesanyának azt javasolja, hogy töltsenek több időt nagyobb gyerekek társaságában, ahol a kisfiú szociális érettsége edződhet.

Kérdés:

Problémám, ahogy olvasom, nem egyedülálló. Kisfiam 2,5 éves, gyermekek között minden ok nélkül, általában még az ismerkedési szakaszban fellök valakit (tehát konfliktushelyzet nem előzi meg). Nagyon kellemetlen, bár bevallom, én tudom, hogy kinövi és nem is csinálnék akkora ügyet belőle, de a másik gyermek anyjának tekintete azért zavaró. Mi ott tartunk, hogy "kiveszem" a helyzetből, s ha lenyugszik, visszamegyünk. Igen ám, de ami ekkor van... Rúgkapálás, lehülyézés, visítás. Kistestvér nincs nálunk, szokott játszani nagyobb gyerekekkel is, itthon nem lát ilyet, sokat játszunk együtt, nem értem.

Egyébként véleményem szerint az sem túl okos dolog, hogy sok anyuka annyira félti a gyermekét mindentől, (s itt nagyon sokra gondolok), hogy például egy gyermeke felé repülő labda elől is azonnal felkapja. Nem tudok jobb szót rá, de nyápic gyerkőcök lesznek belőlük, aminek, ha nem is egyenes következménye, de biztosan az valammennyire, hogy tinédzser illetve felnőtt korukban milyenek lesznek majd.

Válasz:

Tény, hogy manapság kevesebb gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek az első gyermekes szülők, hiszen a városiasodás során felbomlottak azok a nagycsaládok, ahol még serdülőként elsajátíthatták a gyermeknevelés rejtelmeit. Ezt a bizonytalanságot érzem gyakran a szülőkön, ami bizonyos mértékig egészséges – hiszen amíg régen működött az altatásnál pálinkás kenyér, ma már temérdek korszerű ismeret közül választhatunk -, de értem amiről ír, van az a szülői szorongás, ami hátráltathatja a gyermek személyiségfejlődését.

Fel kell azonban hívjam a figyelmét arra, hogy a konfliktuskezelési technikákat nem lehet elég korán kezdeni. Semmiképpen nem szabad teret engedni a gyermeki agressziónak, ugyanakkor „gyakorlóterepre" is szüksége van minden gyerkőcnek. Javaslom, hogy menjenek olyan közösségbe, ahol nagyobb gyermekek között is edződhet kisfia szociális érettsége.