Szoktassa le a kétévest a szopásról!

2009.06.05. 11:10

Huszonegy hónapos kisfiú anyukáka aziránt érdeklődik, hogy abbahagyhatja-e már a szoptatást, ami számára nagyon fárasztó. A tanácsadó amellett, hogy az anyatejes táplálás hasznáról ír, hosszan kifejti, miért nem jó, ha túl sokáig szopizik a gyerek. Szerinte az anyatejmozgalom-hívők átestek a ló túloldalára: a szoptatáspárti szakemberek azt tanácsolják, nyugodtan szoptasson az anyuka a gyerek hároméves koráig, holott kétéves kor után már nem tekinthető a táplálékbevitel nélkülözhetetlen alapkövének. A tanácsadó szerint ekkor már a szoptatás pótcselekvés.

Neked is van a fejlesztő pedagógia témakörében kérdésed? Kérdezd a Poronty tanácsadóját, Bordás Gergőt! A kérdéseket erre a címre várjuk.

Kérdés:

Kisfiam pár nap múlva huszonegy hónapos lesz, nagyon értelmes kisfiú és rendkívül mozgékony. A kérdésem az, hogy meddig egészséges szoptatni egy gyermeket, hogy a kis lelki világa ne szenvedjen csorbát. Én szívem szerint már abbahagynám, mert nagyon fáraszt és úgy érzem, hogy az édesapjával a szoptatás miatt nem tud egy szorosabb apa-fia kapcsolatot létesíteni, (persze, ha én nem vagyok ,akkor remekül működik a kapcsolat közöttük) de látom, hogy mennyire szereti és megnyugtatja, így megkapja.

Válasz:

Az alvással kapcsolatos feltevését cáfolnom kell. Az együttalvás és éjszakai szopizás nem segíti, hanem nehezíti a nyugodt alvást. Ez pedig valóban kihat a nappali, éber időszakra.

A hetvenes években még sikk volt a tápszer, és nem túl népszerű a szoptatás. Aztán a különféle kutatások kimutatták végül az anyatej áldásos hatásait. Viszont mára az anyatejmozgalom-hívők annyira átestek a ló túlsó oldalára, hogy az anyaság fokmérője a szülés után a szoptatás lett.

Tény, hogy az anyatejes táplálásnak számtalan haszna és értékes oldala kimutatott. Például remekül megalapozhatja az immunrendszert, maga a szopás serkenti a későbbi beszéd megjelenéséhez szükséges artikulációs izmokat és az anya-gyermek kapcsolat szempontjából is igen fontos mozzanat.

A szoptatás táplálkozással kapcsolatos része az egészséges csecsemő- és kisgyermekkor bioritmusával párhuzamosan alakul. Miután az intézményekbe kerülve napi ötszöri rendszeres időközönkénti táplálkozással fog majd a gyermek nap mint nap találkozni (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora), és éjjel egyáltalán nem fog ideális esetben enni, ezért célszerű erre kondicionálni már alacsonyabb életkorban is a gyermekeket. Az étkezések közötti evésnek – nassolásnak – nincs jó hatása a gyermek testi fejlődésére. A hosszú ideig tartó szopás során az anyatej már semmilyen mennyiségben nem tudja a gyermek számára szükséges tápanyagokat egyedül pótolni. A hosszú szoptatási folyamatban nem is ez a döntő, hiszen a legtöbb gyermek egy éves kora után valamilyen más (egyre szilárdabb) táplálékkal is megismerkedik, és a tej és szilárd táplálék aránya fokozatosan az utóbbi javára nő. A szopás tehát, ezekben az életszakaszokban nemigen tekinthető (mondjuk 2 éves kor után) a táplálékbevitel nélkülözhetetlen alapkövének.

A másik fontos tényező, a pszichés fejlődéshez az anya-gyermek kapcsolat milyensége, melyben fontos szerepe jut a szoptatásnak is. A kötődést a baba mellre tétele erősíti. A megnyugtatáshoz a testi közelség az egyik legfontosabb út, de ezt véleményem szerint szoptatás nélkül is meg lehet tenni. A gyermeki psziché fejlődésének ráadásul el kell jutnia előbb-utóbb egy olyan szintre, hogy ne pusztán a testi közelség legyen az, ami megnyugtatja a gyermeket. Egyébként a beszéd egyik funkciója idővel éppen az, hogy a távolságot áthidalja, így már nem szükséges a folyamatos karnyújtásnyira való lét a biztonságérzethez. Ha már a biztonságnál tartunk, vannak tárgyak, melyek a megnyugtatást szolgálják, mint a saját kis takaró, pelenka, kedvenc plüss állatka, cumi, illetve egyes gyermekek az ujjacskájukat szopizzák. Emellett folyamatosan meg kell tanulni a gyermeknek bizonyos szituációkban önmagát megnyugtatni.

A 2,5-3 éves korukig, vagy esetleg tovább szopizó gyermekeknél gyakran megfigyelhető, hogy nehezen illeszkednek be a csoportba, jobban kötődnek édesanyjukhoz, nehezebben élik meg a leválást, az óvodába illesztést és gyakran az ilyen típusú problémák miatt csak 4-4,5 évesen kerülnek oviba. Az édesanyák is nehezebben élik meg a gyermek önállósodással kapcsolatos törekvéseiket, és az esetleges éjszakai szopizástól kialvatlanná, ingerülté válhatnak. De tovább is fűzhetnénk a gondolatot, ugyanis véleményem szerint ennek a folyamatnak nem a szoptatás a kiváltó oka, az szintén csak tünet.

A szoptatáspárti emberek és szakirodalmak csak a rászoktatáshoz nyújtanak segítséget, de azt már nem értik, hogy miért akarja a gyermekét tudatosan leválasztani az édesanya." Majd magától abbahagyja! Szoptassa csak nyugodtan 3 éves korig, anyuka!". Holott kétéves kora körül már a beszédértés is a segítségére van a gyermeknek: „Nézd csak! A barátod nem cicizik, ő már nagy fiú!" Idővel elmaradnak a napközbeni és éjjeli szopizások, és a gyermek kibírja, életben van, nem hal éhen, és éjjel végre alszik! Az anya és gyermek pedig még mindig szeretik egymást! A szoptatás tehát idővel pótcselekvéssé válik. Előbb-utóbb érdemes belátni: a babának egy harmonikus lelkületű vidám anyuka tud leginkább biztonságot nyújtani, aki nem stresszel a szoptatás miatt.

Természetesen minden élethelyzet más. Ebben a témában sem lelhetünk rá a mindenkire alkalmazható receptre, általánosságban szerettem volna csak reagálni egy létező jelenségre.