A négy és féléves Gergő a 31. hétre született, de légzéstámogatáson kívül semmilyen beavatkozásra nem szorult, károsodást nem szenvedett. Az óvodai és otthoni szabályokat újabban nem veszi figyelembe, nagyon önálló, sokat pörög, emiatt édesanyjában felmerült a gyanú, hogy kisfia esetleg hiperaktív. A szakértő szerint a figyelemzavar kapcsolatban állhat a koraszülöttséggel, ám a jelenség jóval kevesebbszer fordul elő, mint ahányszor a szülők gondolják. Komplex állapotfelmérést javasol ennek kiderítésére.
Kérdés:
Kisfiam, Gergő 4,5 éves, 31. hétre született koraszülött baba volt. Az első hétben légzéstámogatásra szüksége volt, de semmilyen károsodást nem szenvedett, semmilyen fejlesztésen nem vettünk részt. 2 évesen került bölcsődébe, előtte elvittem a budai gyerekklinkára gyerekpszichológushoz, hogy kb. lássuk, mennyire van esetleg lemaradása koraszülöttsége miatt. Ott azt állapították meg, hogy Gergő mind értelmi, mind mozgás- és szociális képességeiben kora feletti képességekkel bír (nem a korrigált életkort számítva).
Tavaly szeptemberben kezdtük az óvodát. Eddig nem láttam különösebb problémát nála, de az utóbbi időben kezd megváltozni a viselkedése. Mindig is inkább a felnőttes dolgok érdekelték jobban, azok tudják huzamosabb ideig lekötni a figyelmét, a kimondott gyerekjátékokat hamar megunja, újba kezd. De képes órákig egy kocsikulccsal eljátszani úgy, hogy a dömperébe dugja, és dolgozni megy, vásárol, viszi a képzeletbeli gyerekeit óvodába. Fantáziája hatalmas, minden érdekli, mindenre kíváncsi.
Az óvodában és itthon is vannak betartandó szabályok, ezeket az utóbbi időben rendre felrúgja, pedig érti és tudja, hogy nem szabad. Rettentő eleven, folyton mozogna, jön-megy, fut szinte egész nap, mint megjegyezték az óvodában - rengeteget is eszik - kell az energia gondolom. Gyűjtögető életmódot folytat, bármi megtetszik neki, elveszi, és eldugja a szobájában, szedtem már ki a ruhái közül csavarhúzót, kulcscsomót, parfümöt. Nagyon segítőkész, folyton a kedvemben próbál járni, tereget, mosogat, főz velem, egyedül szendvicset csinál magának, kiszolgálja magát, nagyon önálló, talál túlságosan is.
A kérdésem az lenne, hogy vajon ez a nagy pörgés nála lehet-e hiperaktivitás jele, valamit a szabályok be nem tartása, vagy ez csak egy újabb dacos időszak? Az óvodában elég rossz szemmel nézik ezt, és úgy veszem észre, minél többször vonjuk kérdőre a "rosszalkodásai" miatt, egyre feszültebb lesz, és nem adja ki magából - eddig ha dühös volt, akkor ledobálta a párnákat, vagy sírva fakadt, vagy ajtót becsapta stb. most csak megáll ökölbe szorított kézzel, és összeszorított fogakkal morog.
A figyelme elég sokszor elkalandozik, gyereknek való dolgokkal elég nehéz őt huzamosabb ideig lekötni. Ugyanakkor okos, gyorsan tanul verseket, mesét mond magának a mesekönyvekből , gyurmázni szeret, rajzolni nem annyira. Az óvónők szerint probléma az is, hogy Gergőnek nem egy igazi barátja van, hanem 7 őáltala barátnak nevezett társa a csoportból, és hol egyikkel-hol másikkal játszik. Butaság, ha azt gondolom, hogy egy ekkora gyereknek még nem kell hatalmas barátságokat kötnie, és én annak örülök, ha több gyerekkel tud jó kapcsolatot kialakítani? Egyébként nagyon közlékeny, barátságos idegenekkel is, szókimondó, önérzetes. Kérem tanácsát, kicsit össze vagyok zavarodva, nem tudom eldönteni, most tényleg probléma van-e Gergővel, avagy csak az óvodában vannak túl nagy elvárások a gyerekekkel szemben?
Válasz:
A koraszülött állapot kétségkívül összefüggésbe hozható a figyelemzavar, tanulási zavar kialakulásával, az érzékszervi-mozgásos tapasztalatok összerendezésének nehézségével, ezért minden koraszülött gyermek fokozottabb figyelmet igényel a pedagógusok részéről. De kizárólag komplex állapotfelmérés során deríthető ki valamennyi kérdésére a válasz. Egészen más, ha egy szülő mond véleményt gyermekéről – pláne ilyen fontos kérdésekben -, mintha egy szakember megfigyeléseire tudok támaszkodni. Elsősorban a köznyelv által használatos fogalmak talaján a szakember sokszor csak tapogatózni tud, illetve következtethet a szülő attitűdjére – arra is csak akkor, ha már maga is felmérte a gyermek teljesítményprofilját. Objektív módon megvizsgálható például a gyermek figyelme. Ha motoros nyugtalansággal jár, a szülők gyakran felfigyelnek a rövidebb figyelmi terjedelemre. Hiperaktivitásról valójában sokkal ritkábban beszélhetünk, mint azt gondolná a szülők többsége. Több tényező – impulzivitás, motoros nyugtalanság, figyelemzavar – együttes jelenléte esetén beszélhetünk hiperaktivitásról. A tanulási zavar veszélyeztetettség viszont feltételezhetően fennáll kisfiánál.