"Jókedvem van általában, hitem van és szeretek élni... Ennyi."
Így foglalta össze a lényeget önmagáról mutika a szülős poszt alatt, bemutatkozásképp stoljar,oror. részére (már most szólok, hogy ha randi lesz a dologból, akkor tartoztok egy beszámolóval a Kő kólának!). Erről a kedves-derűs másfél mondatról először is az jutott eszembe, hogy amilyen jól sikerült ez most mutikának, olyan nehéz egy ilyen bemutatkozást megfogalmazni mondjuk egy hirdetéshez, vagy akár élőben önmagunkról nyilatkozni élesben a randin. Aztán eszembe jutott Dolák-Saly Róbert őszinteségében is elrettentő példája:
Szóval akkor hogyan írjunk jó bemutatkozó-szöveget? Három fontos pont következik és az azokkal kapcsolatos veszélyek.
1. Különlegeseket, érdekeseket írjunk magunkról, szól az első tanács, mert ha ugyanazt a dumát nyomjuk, mint mindenki, a lehetséges partner bealszik a bemutatkozásunktól. Ennek a rákfenéje az, hogy ha csak a furcsa hobbinkat és bizarr szokásainkat említjük, valószínűleg futóbolondnak fogunk tűnni.
2. Csak pozitívumokat szabad beleírni, szólít fel ez a tanácsadó oldal is. Szerintem aki szupermennek adja ki magát, arról csak még biztosabb, hogy nem az. Akiről csak pozitívumokat lehet tudni, az rögtön gyanús lesz. Nem kell magunkat hülye szerencsétlennek beállítani, de szerintem akkor van egy bemutatkozásnak hitele, ha valamilyen minimális szinten jelen van benne, hogy az illető a hibáival is tisztában van.
3. Legyen benne sok-sok konkrétum, eszerint a tipplista szerint pl. a kedvenc zenékről, szabadidős tevékenységekről, stb. Ezzel azért kell vigyázni, mert nem feltétlenül jó, ha a sok konkrétumból idegenek számára azonnal könnyedén beazonosíthatóakká válunk. Másrészt csak olyasmit szabad kedvencként említeni, amiért az ember tényleg teljes valójával hosszú évek óta odavan. Mert attól még, hogy én spec. nagyon szeretem a Depeche Mode-ot, azért az átlag magyar "módosokról" kialakult kép egyáltalán nem illik rám.