Ha teljesen eltérő anyagi háttérrel rendelkezik a két randizó fél, az a kapcsolat során sok problémát szülhet - egyikük olyan helyre szeretne menni szórakozni vagy nyaralni, amit a másik nem engedhet meg magának, a méregdrága ajándékok a másik oldalról viszonzatlanok maradnak, stb. De talán azért mégse annyira fontos ez a vonatkozás, mint amennyire az az úriember, aki az alábbi randit rémálommá változtatta, ráment a témára. Gabi levele következik:

"Emberünk - nevezzük Robinak - valljuk be, igen igen jól néz ki. Nálam legalábbis kimeríti a "jópasi" fogalmát. Így történhetett, hogy randevúra invitáltam, totális ködfátyollal balga fejem körül. Előtte megeresztettünk néhány telefont, amelyekből leszűrhettem, hogy nem hülye, és még viszonylag kedvesnek is tűnt. Aztán jött a személyes találka.

Sokat hallhattam csodálatos szüleiről, akik kb. 80 éve élnek boldog házasságban, mindketten felelős állást töltenek be, ahol természetesen sok pénzt keresnek. Aztán jött a bátyja, aki valami kastélyt vett, és ott próbál most tűnődni a világ dolgain, persze csak mellékállásban, mert amúgy övé a harmadik legfelelősségteljesebb állás piciny országunkban (anya és apa után). Na de kié a negyedik? Hát persze, hogy a velem szemben ülő, frissen végzett pályakezdőé, aki ekkortájt volt próbaidős valami igen menő cégnél, de már igen igen befolyásos volt.

Jött a második felvonás. Robi nem igazán érdeklődött afelől, hogy mit dolgozok, mi a hobbim, honnan jövök, hová tartok, ám más, nekem szokatlannak tűnő kérdésekkel bombázott. Érdekelte például, hogy a szüleim lakása az utcának melyik oldalán van. Merthogy ahol laknak, ott az egyik oldalon kocka, a másik oldalban pedig dizájnosabb, és újabb építésű sátortetős panelek vannak. Valószínűleg buktam a kockával.

Aztán borzasztóan érdekelte, hogy apukámnak milyen típusú autója van, és hány éves (mármint az autó). Kérdezte, hogy van-e komplett síruházatom, és milyen márka. Valószínűleg nem volt nyerő a válaszom, hiszen egyáltalán nem síelek. Aztán felsorolt néhány általa kedvelt ruhamárkát, igazából megtudhattam, hogy csak golfos pólókat szeret viselni. Oké.

A randi vége felé szólt, hogy habár igen befolyásos a munkaköre, de céges autóját egy kollégájával osztja meg (mivel próbaidős), ami abból áll, hogy a kolléga odaadja neki a kocsit, ha nincs szüksége rá. Így megkért, hogy szállítsam haza a kocsimmal, ha nem gond. Nem volt gond.

Valószínűleg sokat megtudott rólam... Igazából bánom, hogy nem álltam fel, és hagytam ott már jóval korábban. Én is tanulhattam tőle: bizony néha sokkal többet tűrök el jólneveltségemből fakadóan, mint amennyit kellene. És nőtársaim, akik az egyedülléttől szenvedtek: ne hagyjátok magatokat egy ilyen megalázó szituációba sodródni, csak mert kéne egy pasi..."