Egy randi nem csak attól válhat rémálommá, hogy az illető, akivel találkozunk, nem felel meg a várakozásainknak, igaz, eddig csak ilyen sztorik érkeztek a ko.kola.blog@gmail.com címre. Mai történetünkben szintén egy habókos lovag ajándékozza meg szíve hölgyét egy borzalmas nappal, de ezúttal a külső tényezők is romantika ellen voltak, úgymint szakadó eső, esernyőhiány és vizes nadrágszárak. Hiába, randihelyet választani tudni kell. Bogi története következik.

Megismerkedtem egy nagyon helyes és aranyos fiúval a baráti társaságomból. Egyre több telefonbeszélgetés/smsezés után elhívott végre randira, kezdett a kapcsolat egyre közelibbé válni. Mivel mindketten vidékiek vagyunk, de egy nagyvárosba jártunk iskolába, így a város volt a legideálisabb döntés a randira. Gondoltam ezt én. Ő úgy gondolta, meginvitál engem kis falujába, és megismertet a barátaival.

Bebuszoztam hát a városba (ekkor még nem is sejtettem, hogy onnan tovább visz az utam), ahol ő várt is engem a buszmegállóban. Majd egy másik buszra nézett, jó hogy időben idértél - mondta, mindjárt indul a buszunk. Hát gondoltam oké, akkor nem moziba megyünk valamelyik plázába, hanem a falucskába. (Itt már eleve udvariatlannak tűnt, hogy miért nem ő jön el az én lakóhelyemre.) Egy háromnegyed óra zötykölődés után meg is érkeztünk. Az eső szakadt, esernyő nem volt nálunk, a nadrágom szára pedig térdig vizes lett.

Ekkor a házuk előtt bepattantunk a családi autójukba, és mondta, hogy megmutatja nekem a környéket. Elég kínos volt kocsmáról kocsmára járni, ahol minden helyi idős bácsival leállt beszélgetni 5 percet. Aztán egyszer csörrent a telefonja, és mondta, hogy maradjak a barátaival, jön nemsoká. Marha jó, gondoltam, egy számomra ismeretlen helyen egy füstös kocsmában az állítólagos barátokkal bájcsevegni, de inkább a hallgatást választottam.

Fél óra múlva vissza is tért a lovagom, örültem is, folytatódott a kalandtúra. Mivel autóval jártunk mindenfelé, hibámból úgy döntöttem, hogy sötétedésig ütöttem el vele az időt. Persze jeleztem neki, hogy jajaj sötét van, lassan haza kellene indulnom. Ekkor jött a meglepetés! Elvitt a legközelebbi kis faluba, és kitett a buszmegállóban, mondván, a szüleinek vissza kell vinni az autójukat. Hiába mondtam, hogy nem ismerem a környéket, nem tudom melyik buszra szálljak fel, nem igazán érdekelte, elmondta, hogy mikor jön a busz, várjak csak nyugodtan. 20 percet ácsorogtam a hidegben, sötétben egy kietlen buszmegállóban, mire megjött a várva várt jármű, jegyet váltottam, s egy-két átszállással este 10re haza is keveredtem.

A vicces az, hogy ő teljesen természetesnek vette ezt, én pedig inkább elég gyorsan kitöröltem a telefonszámát a telefonomból.