Tegnap egy hívő és egy nem hívő közötti viszony kialakulásáról volt szó itt nálunk Cosifantutte gondolatai alapján, ma beszéljünk az elérni kívánt, tökéletes kapcsolatról.

Amint arra az egyik alábbi bekezdés is utal, a keresztény felfogás szerint az ideális házasság egy háromszöghöz hasonló, amelynek csúcsai a férfj, a feleség és Isten (a biblia.hu szintén említi például, hogy Istennel házassági "háromszögben" kell élni). Cosifantutte többek között ezzel a képpel írja le alább, szerinte hogyan működik egy harmónikus kapcsolat.

Nekem az az érzésem, hogy mások más hasonlatot tartanak majd megfelelőbbnek, remélem, ők is megosztják velünk, szerintük milyen a tökéletes házasság/életközösség. Halljuk.

Hogy számomra létezik-e kompromisszum? Nem. Tapasztaltam, hogy másként nem működik. Isten a házasságot háromszögnek tervezte, amiben mindkét fél a viszonzás elvárása nélkül adja tovább az Istentől kapottakat a másiknak, sokszorosan felülmúlva a másik elképzeléseit vagy esetleges elvárásait – bár pont ez a lényeg, hogy a másikkal szemben egy ilyen kapcsolatban nem támasztunk elvárásokat. Ha valakinek (akár férfi, akár nő) Isten a legfontosabb, ez azzal fog együtt járni, hogy Istennel teljes ember lesz, megtanul egyedül is teljes életet élni, ennek segítségével többek közt képes lesz önmagát minden helyzetben feladni, és mindenkinek azt a szeretet adja – nyilván minden kapcsolat természetének megfelelő értelemben – , amit Krisztus neki. Egy házasságban pedig erre óriási szükség van. Ha ez bármelyik félben nincs meg, az azzal fog együtt járni, hogy a háromszög nem lesz teljes.

A másik fél teljes élete szerelme tárgya lesz, minden vágyát, álmát, sikerét és kudarcát a másikra fogja kivetíteni. Soha nem lesz képes a másik teljes életét elviselni (amivel szép lassan megfojtja a másikat), és a minden emberben természettől fogva meglévő önzés miatt nem fog tudni soha lemondani saját érdekeiről, sem a másik, sem a család vagy más rajta kívül álló dolog kedvéért. Ezt tovább gondolva nem nehéz a megfelelő következtetéseket levonni arra az esetre, ha kísértés is megjelenik a színen egy másik nő vagy férfi képében. Márpedig ilyen legalább egyszer minden házasságban elő fog jönni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az ideális eset. Nem jelenti azt, hogy a hívő (és nem vallásos, a kettő közt különbség van, a vallásosság a többi embernek szól, a hit az Istennel megélt személyes kapcsolat) emberek ezt maximálisan, hiba nélkül egész életükben meg tudják valósítani. (Ennek több oka is lehet az emberi és a keresztényeket is jellemző tökéletlenségen belül és kívül...) De ez nem változtat azon, hogy Isten a házasságot ilyen keretek közé helyezte, Ő ilyennek tervezte férfi és nő kapcsolatát.

A tegnapi kommentekre reagálva pedig hadd menjek elébe a további félreértések egy részének annyiban, hogy regálok a "dehát Krisztus mindenkit szeret, akkor te hogy nem tudod elfogadni a párod" c. felvetésre. Nagyon szeretem az embereket - ezt már az is bizonyítja, hogy merek ilyen evilághoz képest radikális nézeteket ilyen nyilvánosan hangoztatni - de ezzel együtt vallom, hogy SENKI nem lehet a párja megváltója. Életeket megváltoztatni csak Isten tud. Igaz, hogy az ember párja különleges helyzetben van azzal, hogy egy két lábon járó bibliával kel és fekszik (meg a kettő között elvan), de semmi biztosíték nincs rá, hogy megtér. Egy párkapcsolatnak magának a léte pedig nem azt az üzenetet közvetíti a másik fél felé, hogy szeretlek, édes, de te is bűnös vagy, mint mi mindannyian, ezt fel kéne ismerned és megtérned - különösen, ha férfi az illető nemhívő -, hanem azt, hogy dehát még mindig veled vagyok, akkor végülis nem is olyan fontos, hogy hiszel-e a keresztben vagy sem.

Hogy hogy lehet megvalósítani egy kereszténynek mindazt a párkapcsolatok terén, amire Isten hívja, arra nincs recept. Egyrészt nem mindenki találja meg a párját rögtön, és ez az idő előrehaladtával egyre nehezebb, küzdelmesebb és sürgősebb terület lesz (utóbbi főleg nekünk lányoknak). Fontos szerintem úgy látni a párkapcsolatokat is, mint az életnek csak az egyik szeletét – sajnos ma ezt minden másnál előbbre valónak látjuk, vagyis annak mutatják be nekünk. Szerintem mindenben, így a párkapcsolatokban is, Őt kell keresni: ez minden embernek gyakorlatilag is mást jelent.

Persze vannak határvonalak, amiket a Biblia is ír, de ezek inkább útjelző karók, nem pedig szöges kerítések. Azt jelentik csupán, hogy ha ezt meg ezt csinálod e helyett, neked fog fájni, ezért inkább ne tedd. Mindenkinek előbb magát kellene jobban megismernie, hogy el tudja dönteni Isten segítségét kérve, hogy járjon keresztényként a párkapcsolatok terén. A keresztény párkapcsolatokról, randizásról rengeteg könyv szól, eddig számomra leghasznosabb a Randikalauz volt a Harmat Kiadó gondozásában.

És szeretném a tegnapi nap folyamán kommentben tett felajánlást megismételni, ha valakit tényleg érdekel, mit gondolok még, miért, melyik bolygóról jöttem stb, és nem csak az alkalmat keresi, hogy valakin kitöltse a különböző frusztrációit, annak nov. 26. után állok rendelkezésére. Eivissa a technikai akadályok leküzdésében tud segíteni - emailcím meg ilyenek.

A tökéletes kapcsolat egy másik leírása a Somebody c. szám a Depeche Mode-tól, azon belül Martin L. Gore-tól. Szintén ajánlom mindenki figyelmébe.