Jó ideig vívódtam, hogy nem túl meredek-e ide ez a történet, és miután több okból is, több helyen is belenyúltam az eredeti sztoriba, végülis úgy döntöttem, kirakom ide. Volt már itt szó melegrandiról (bár a népítélet megállapította, hogy az a poszt nem sikerült túl jól) és pont a múlt héten megcsalásról is, hát akkor most kombináljuk a kettőt egyetlen posztban. Bizarr fordulatokkal méghozzá. Aki tud még meredekebbet, ne kommentbe pazarolja a sztorit, írjon ő is ide: ko.kola.blog@gmail.com. A mai történet főszereplőjének szerintem én is csak az álnevét tudtam meg, de inkább azt is megváltoztatom, mondjuk Endrére.
"Egy meleg szórakozóhelyen ismerkedtem meg Zsolttal. Táncoltunk, ittunk, dumáltunk, stb. Hajnalban mobilszámot cseréltünk. Másnap este máris randi. Nagyon gyorsan történt minden, bár gondolom, csomóan még gyorsabban csinálják, ez a kapcsolat viszont elég komolynak indult. Kábé a harmadik vagy negyedik randin vallotta be Zsolt, hogy igazából van egy barátnője.
Tudom, hogy itt kellett volna megköszönnöm a szíves közreműködést részéről, de elég durván bele voltam zúgva. Meg nem akartam rögtön megint egyedül maradni. Rossz érzés volt, hogy velem csalnak meg valakit, de úgy voltam vele, hogy ezt a Zsoltnak kell önmagával lerendeznie, nem én csapok be valakit, hanem ő. És ettől az egytől eltekintve tényleg annyira harmonikusak bírtak lenni a délelőttjeink (általában akkor tudtunk találkozni legkönnyebben), hogy nem akartam feladni. Meg azt sem volt nehéz felfognom, mennyi minden egyszerűbb neki, ha van egy barátnő, akit lehet mutogatni a családnak, hogy megnyugodjanak. Az én családom se bánta volna, ha lett volna, de Zsolt szülei az enyémeknél is sokkal konzervatívabbak voltak. Szóval elfogadtam, hogy ez a felállás, és próbáltam arra koncentrálni, ami a jó oldala volt a dolognak számomra.
Bár nem nagyon izgattak a részletek a csajjal kapcsolatban, annyit azért még megtudtam róla elég hamar, hogy már volt férjnél és van egy kislánya, akivel a Zsolt egész sok időt tölt. Panninak hívták a kislányt. Egyik reggel, amikor éppen uszodába mentünk volna a Zsolttal ketten, a randira menet jön tőle egy sms, hogy közbejött valami a csajnak és rábízta a Pannit a Zsoltra. Már majdnem ott voltam, amikor megláttam, hogy írt. Odamegyek a megbeszélt helyre és tényleg a kislány kezét fogva várt a sarkon.
Zsolt bemutatott minket egymásnak. Mondta, hogy én egy barátja vagyok és hogy éppen indulnak a játszótérre. Nincs-e kedvem velük menni. Volt is meg nem is, de ha már ott voltam, velük mentem. Gyerekkorom óta nem voltam még játszótéren, de azért végülis nem volt olyan borzasztó. Meg a kislány rögtön elrohant játszani és mi bírtunk nyugodtan beszélgetni nélküle. Csak egyszer valami balhé lett, veszekedni kezdtek egy másik kislánnyal. Nem is emlékszem pontosan, csak arra, hogy oda kellett menni közbelépni, és egy anyuka nekünkszegezte a kérdést, hogy "melyikük a kislány apukája?".
Én köpni-nyelni nem tudtam, a Zsolt valami olyat nyögött ki, hogy "ez bonyolult, de én vigyázok rá", mert a kislány jelenlétében ő se mondhatta azt, hogy ő lenne az apja. Pedig egyszerűbb lett volna egy igennel letudni a dolgot, ahelyett, hogy magyarázkodni kelljen, hogy ki kicsoda és hogy kerül oda. Legszívesebben elsüllyedtem volna, és akkor magamban megfogadtam, hogy ezt a sztorit sürgősen le kell építeni.
Azért nem lett vége olyan könnyen, de innentől nagyjából leszállóágban voltunk már. A kislány valamiért jófejnek talált engem, ezért egyszer telefonon is beszéltünk még pár nappal később, amikor a Zsolt pont őt hívta és én is éppen ott voltam. De találkozni szerencsére csak akkor egyszer találkoztunk a Pannival. Az anyuka végülis szerintem sosem tudta meg, hogy én olyan 3 hónapig benne voltam a vőlegénye életében. Mert a végén már a házasságot kezdték tervezni. Azt viszont bevallotta neki a Zsolt, hogy a férfiak (is) érdeklik, de elég haladó lehetett a csaj, mert Zsolt azt mondta, hogy ebből nem lett különösebb balhé. Engem azért nem mutatott be neki, hanem szép csendesen kikoptam az életéből."