Sokan sokféle okból nem szeretik a karácsonyt. Akik azon bosszankodnak, hogy nem bírják az év végéhez kapcsolódó fogyasztási-vásárlási kényszert, azokat kevésbé sajnálom. Én szeretem a karácsonyt, és a saját ünnepemet meg tudom csinálni olyanra, amilyennek szerintem lennie kell, és ebben cseppet sem zavar, ha más számára a karácsony egy többtízezres plázatúrában merül ki. Vásároljanak csak, ha nem tudnak jobbat.

Sokkal jobban együtt tudok érezni azokkal, akik azért érzik magukat rosszul karácsony idején, mert egyedülállók. Nem lehet túl hangulatos egyedül tévézni szenteste, és az is csak egy fokkal jobb, ha az embert részvétből azért meghívják valami családi dínom-dánomba, ahol persze mindenki házas, gyerekei vannak, stb.

Ehhez a témához kerestem háttéranyagot, amikor a brit Mentálhigiénés Alapítvány honlapján kerek perec az a tanács jött szembe, hogy aki karácsonykor szingli, az használja ki a karácsonyi és szilveszteri partikat, bulizzon és flörtöljön, hátha összejön valami.

A közhiedelemmel ellentétben ugyan karácsony táján éppen, hogy csökken az öngyilkosságok száma, de ha mégis kétségbeejtően magányosnak érezzük magunkat az ünnepekkor, talán mégsem az a legjobb megoldás, hogy még a munkahelyi karácsonyi partin bezárkózunk a klotyóba valami látásból ismert és mattrészeg kollegával/kolleganővel egy menetre. Ha december elején nincs egy viszonylag komoly kapcsolatunk, akkor már késő elkezdeni szentestére randizással társaságot keresni. De akkor mi a megoldás?

Szerencsére az oldal azért más tippeket is ad, egyrészt hogy menjünk el "nyaralni" barátokkal. Egy ismerősöm a válását követő karácsonyon pontosan ezt tette. A hölgy még december 20-án otthagyott csapot-papot, és a januári munkakezdésig haza se tért Mexikóból a szintén szingli barátnője, az úszómedence és a koktélok mellől.

Persze nem mindenkinek van pénze egy ilyen kiruccanásra. A részükre esetleg valami jótékonysági rendezvényen való részvételt javasol a fent linkelt oldal (és egy a gugli szerint egy csomó másik is): segítsünk például ételt osztani a hajléktalanoknak. Szintén nem túl meggyőző, tehát a kérdés nyitva marad. Mit csináljunk karácsonykor, ha nincs kivel?