És hogy a Kő' kóla? blog karácsonyi ajándéka teljes legyen az olvasók számára, a tegnapi után jöjjön a második olyan randirémálmunk, amit férfi - legyen a neve Feri - küldött be a ko.kola.blog@gmail.com címre. Csakúgy, mint a karácsonyt, az alábbi randit is hosszú, kellemes várakozás előzte meg, csak éppen ennek a találkának az esetében maga a találkozás a legrosszabb rémálmokat váltotta valóra.

"Igen, természetesen internetes ismerkedés. Hétköznap éjszaka fél-, egy óra csevegések, levélváltások. A harmadik ikszen túl már nem lelkesedem be egy formás kirakati babától is, de idővel határozott jelleggel érdeklődni kezdtem a hölgy iránt. Cirka két hét csevegés és levelezés után képet, telefonszámot cseréltünk, majd időpontot egyeztettünk. Köztudott, hogy a cybertérben mindenki szebb, jobb, okosabb, én pedig naiv vagyok.

Szóval, megbeszélt helyen és időben én várakozó állásponton. Megcsörren a telefonom, a már ismerős, roppant kellemes női hang búgja, hogy késik egy kicsit. Semmi gond. Derűs nézelődéssel töltött negyedórával később felém közeledik valaki és láthatóan roppantul örül. Nekem. Nem tévedés, olyan pozícióban vagyunk, mint a vadnyugati pisztolypárbajok hősei, teljesen egyértelmű mindenki számára, hogy köztünk lesz valami. Megjelent egy ránc a homlokomon. Szólt, hogy késik, mit keres itt akkor a nővére? Mert ugyan tagadhatatlanul hasonlít a képen látott hölgyre, de van némi különbség, ha 6-8 évet és 20-25 kilót annak tekinthetünk.

Elém toppan és nagyon örül. Részemről kevésbé, ti. rögtön feltűnt két érdekesség: egyfelől a rendes talponállók atmoszféráját idéző, tömény alkoholszag és a hölgy ruháján látható friss, arasznyi szakadás. Percek alatt leolvasta orcáimról a döbbenetet, ami az állapotát látva hatalmas teljesítmény volt.

Legjobb védekezés a támadás, megkérdezte, én miért nem örülök? Elmagyaráztam neki, hogy nem pont erre számítottam és erősen nehezményezem a legtagadott éveket, kilókat, továbbá a megjelenését. Ettől robbant. Válogatott káromkodások és szitkok olyan özönét zúdította rám, hogy a cirka 300 méterre lévő villamosmegállóból is minket bámultak. Nem vagyok Zalán, de futottam. Fejest ugrottam az autómba és füstölgő gumikkal a KRESZ szabályainak túlnyomó többségét figyelmen kívül hagyva elmenekültem a helyszínről. Nyolc hónappal később is tudtam azonosítani a guminyomokat a parkolóban."

Ünnepelni ünnepelünk mi is, de teljesen azért nem lustulunk el! Ha nem is naponta, hanem rendszertelenül, de azért az ünnepek alatt is frissülni fog ez a blog. Aki itt jár, de véletlenül nem talál éppen újdonságot, ne csüggedjen, addig is írjon meg egy saját történetet a fenti címre! Boldog karácsonyt mindenkinek!