Vajon mi az, ami visszatart minket attól, hogy egy nyilvánvalóan halálra ítélt randit ne hagyjuk ott azonnal, amikor egyértelművé válik, hogy a dolog nem fog működni? A válasz Csilla történetéből sem derül ki egyértelműen - de valószínűleg valami olyasmi lehet a háttérben, hogy nem szeretnénk olyat tenni a másikkal, ami nekünk is nagyon rosszul esne. Még akkor sem, ha ennek a másiknak egy gyorsétterem jelenti a romantika csúcsát és reménybeli kedvesének népcsoportok kiirtásáról fantáziál. Az alábbi sztorival igazán erősen indul nálunk az új év! További sztorik a szokott címre jöhetnek bármikor: ko.kola.blog@gmail.com.

"Internetes társkeresés, kép, pár levél, "személyesen jobb" - randi egyeztetve. Egy zivataros délután találkozunk, a közeli metrómegállóból gyalogosan közelítem meg a helyszínt.

A megbeszélt kávézó előtt egy kitérdesedett nadrágban és kikönyökölt bársony öltönyben várakozik egy kb. 45 kilós kopaszodó ember. Egyáltalán nem hasonlít a küldött képekhez... Úgy gondolom, nem ő az a fiú, akire várok, ezért tétován, az esernyő alól kandikálva várom azt a fiút, akire számítok (kicsit bánt, hogy sokat késik). Néhány perc várakozás után a már ott ácsorgó figura odalép hozzám: "Szia Drága!".

Nézek meredten, még mindig úgy gondolom, hogy ez egy félreértés, ráadásul ez a köszöntés kicsit zavar is. Megpróbálom elmagyarázni, hogy nem egymásra várunk, de ő minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy de igen. Itt kellett volna lépnem.

Nem vagyok egy udvariatlan típus, ezért úgy gondoltam, hogy igyunk meg egy italt, mégsem hagyhatom itt faképnél. Beülünk a kávézóba, ahol az itallapot átfutva a fiú közli, hogy ez túl drága hely, gyerünk innen. Ezt a helyet ő javasolta, ráadásul egy középkategóriás kávézó volt korrekt árakkal. Lerökönyödtem, és itt lett volna a második alkalom arra, hogy lelépjek. Még mindig nem tettem meg.

Elindulunk a zuhogó esőben céltalanul, keresni egy olcsóbb kávézót. Végül kb. negyedórás ázás után megunja a helyzetet, és széles mosollyal betessékel egy McDonald'sba. Majdnem hangosan felröhögök, de még mindig az illedelmes kislányt sikerül hozni. Nem vagyok egy gyorsétkezős típus, de ha már itt vagyunk, rendelni készülök. Elém vág a sorban, és vesz egy sajtburgert magának. Kifizeti és széles mosollyal átengedi nekem a helyet a pénztárnál. Én rendelek egy dupla sajtburit és egy kólát. Miközben szabad asztalt keresünk, még útközben leszúr, hogy igazán nem kellene az ilyen imperialista láncokat gazdagítani ilyen nagy rendeléssel. Hogy képzelem, hogy még italt is veszek, miután egy ilyen hatalmas szendvicset rendeltem. Leülünk: próbálok most már a szendvicsemet élvezni és erőt tankolni a mielőbbi távozáshoz.

Nos, egy szendvics elfogyasztása és egy kis kóla elszürcsölése közben még végighallgatom, hogy vidékről jött fel, mert ott csak igazi könyvelő állásban tudott elhelyezkedni, itt viszont talált egy állást egy shared service centerben (wow!), ahol csak a számlákat kell felvinni. Naponta többszáz számlát visz fel, és a szemét kollégák mindig neki hagyják a legbonyolultabb számlákat. De hétvégen bemegy, mert akkor iktatott darabszámra fizetnek, és akkor jól kiválogatja a legkönnyebb számlákat.

Szidja a cigányokat, a zsidókat, az arabokat, a szlovákokat, Gyurcsányt és azt is részletezi, milyen válogatott kínzási módszerekkel végezne a delikvensekkel (durva volt!). Munka után nem csinál semmit, hazamegy az albérletbe és vagy a tv-t nézi, vagy még azt sem, hanem csak úgy néz ki a fejéből. Pár hete regisztrált a netes társkeresőn, de eddig nem járt szerencsével, mert ő csak egy aranyos lányt keres, de akikkel eddig találkozott okosak is voltak.

Én közben szóhoz sem nagyon jutok. Amikor befejezem a szendvicsem, megoldódik a helyzet: jelzi, hogy úgy érzi, untat engem, inkább menjünk. Istenem, ez volt az egyetlen pozitív gondolata. A zuhogó esőben elmegyünk a metrómegállóig, ahol még búcsúzásképpen elmondja, hogy nem szabadna metróval közlekednem, mert ott mindenféle pszichopaták utaznak, akik bármikor belökhetnek a peronról a szerelvény elé, vagy az alagútban, amikor az ajtókat sem lehet nyitni, bármikor lövöldözhetnek vagy megkéselhetnek. Megköszönöm a jó tanácsot és lerohanok a büdös aluljáróba és hangosan röhögök."