Rengeteg mulatságos, kínos és bohókás sztori szerepelt már ebben a rovatban. Most egy külföldön dolgozó olvasónktól érkezett a ko.kola.blog@gmail.com címre egy olyan történet, amit írója, Magdi, "igazi rémálom, sőt maga a lidércnyomás" bevezetővel látott el. Egyet kell, hogy értsek, ez valószínűleg tényleg már az a szint, ami túl van a vicces sztorik kategóriáján. Tessék csak figyelni...

"A pasival még szeptemberben ismerkedtünk meg egy közössegi oldalon, nem iwiw meg ilyesmi, inkabb közös érdeklődési kör. Eleinte csak telefonálgattunk, de úgy alakultak a dolgok, hogy két meló között volt egy szabad hétvégém, amit nem akartam a cég szálláshelyén tölteni, ezért úgy döntöttünk, hogy meglátogatom. Jól alakult minden, kellemesen töltöttük a hétvégét, később felkeresett a következő munkahelyemen többször is, végül decemberben együtt utaztunk haza Magyarországra is.

Engem karácsony előtt kirendelt a cégem helyettesíteni, de a meló csak jan. 3-áig tartott, a régi helymen csak 13-ára vártak, megbeszéltük, hogy nem megyek haza, addig nála leszek. Gondoltam, hogy unalmas lesz ennyi időt együtt tölteni, de amíg délelőtt dolgozik, majdcsak elütöm az időt valahogy.

Ahogy megbeszéltük, várt a pályaudvaron, rengeteg volt a csomagom, meg amúgy is. Amikor beültem az autóba, csatolom az övet, azt mondja, hogy adjak már neki egy százast, majd két nap múlva megadja, most tankolni kell, nincs neki pénze. Alig kaptam levegőt, de nem mondhattam, hogy nincs, hiszen előtte kaptam fizetést.

Jó, OK, majd megadja.

Ezután elmentünk bevásárolni, gondoltam, veszek egy-két dolgot, mégis hozzájárulok a költségekhez, egy ötvenes nem a világ, hát jó. Útközben mondja nekem, hogy bocsi, de egy kis rumli van, majd összepakolok, egy pár pólóm van szerte szét, még nem csomagoltam ki rendesen. OK, majd összepakol. Sajnos a villanytűzhely sem működik, mert nincs áram, jobban mondva nincs 380. Ekkor már kezdett elegem lenni, de este volt, fáradt is voltam, csak érjünk végre haza, mert teljesen át voltam fagyva, -12° volt, és reggel lekéstem a vonatot, 2 órát vártam, elég volt arra a napra bőven.

Ami a lakásban fogadott, az a legvadabb rémálmomban sem fordult volna elő - előtte voltam ott, és akkor minden rendben volt.

Először is áram nem volt, a szomszéd pincéjéből jött át egy vezeték, onnan volt különféle hosszabbítókkal működtetve az összes elektromos berendezés - kivéve persze a főzőt és a fürdőszobai bojlert.

Mint megtudtam, egy 20.000 eurós számla miatt kikapcsoltak az áramot még karacsony előtt, de azt mondta, hogy majd hétfőn elintézi. Az, hogy mérhetelen volt a mocsok, és a dohányfüstös nappali egy rosszabb kocsmára emlékeztett, hagyján. A vízágyat áram híján nem lehetett fűteni, na az egy rémálom, aki próbálta, tudja, de aki nem, annak hiába magyarázom.

Ezek után nekem mindenhez volt kedvem, de szexhez egyáltalán, amit azzal, hogy nem tudtam fürödni, könnyedén hárítottam.

Jó, gondoltam, maradok két napot, visszakapom a pézem, és elhúzok egy szállodába, vagy hazamegyek pár napra. Mert persze a pénzem nem tudta megadni, sőt. Hülye ésszel ott maradtam, mert a méregtől és a tehetetlenségtől gondolkozni sem tudtam, de az anyagi veszteséget nem akartam még egy szállodaszámlával is tetézni. A céghez meg végképp nem akartam visszamenni, egy hétig hallgatni a csajok karattyolását, a szálló meg olyan, mint egy igazi békebeli munkásszállás (egyébként az is).

Nem részletezem tovább, végülis maradtam. Napokig nem mozdultam ki a lakásból, később is csak a sarokra egy pizzáért, hiszen sem fürödni, sem hajat mosni nem tudtam. Még adtam neki egy ötvenest, mert világossá vált számomra, hogy egy vasa nincs, és nem is lesz. Az áramot természetesen nem kötötték vissza. Gondoltam, ha előbb elmegyek akkor már nem tud többet kölcsönkérni.

Végül megbeszéltem a munkaadómmal, hogy pár nappal korábban érkezem. Mikor megerkeztem, órákig álltam a zuhany alatt, a ruháim olyan büdösek voltak, hogy mindent azonnal a mosókonyhába vittem, és fel sem vittem magammal, amíg mindent ki nem mostam, még a bőröndömet is átfújtam textilfrissítővel.

Hetekig nem hevertem ki, hogy hagytam magam átverni, és mint egy hülye szerelmes liba úgy viselkedtem, pedig itt szerelemről szó sem volt. Barátnőm vigasztalt, hogy majd találok másikat, de egyelőre még az elemes kis kütyüre sem kívánok ránézni, annyira elegem volt a pasikból.

Most ott tartunk, hogy lassan 3 hete, hogy eljöttem. Megbeszéltük, hogy elutalja a pénzem. Ami állítólag megtörtént, csak épp valahogy az én számlámon nem akar mutatkozni. Közben persze telefonál, és hogy majd feljön, és meglátogat, én meg bájosan helyeselek, hogy majd milyen jó lesz, mert addig nem akarom elküldeni az annyába, amíg a pénzemre esély van, hogy visszakapom."