horoszkóp

"Az érintés a szeretetnyelvünk"

2009.02.18. 14:37

A tavaly ősszel hatalmas visszhangot kiváltott kereszténység-vita kapcsán kerültünk levelezésbe Krisztával, és úgy gondoltuk, három hónapos pihenőidő után megint megér egy posztot a téma. Már csak azért is, mert a korábbiakkal szemben most egy működő kapcsolatot, egy keresztény házasságot láthatunk belülről Kriszta által. Tényleg komolyan vették a szexmentes életet az esküvőig? Hogyan oldották meg, hogy különböző felekezetbe tartozott a két fél? Összejöhetett volna-e a dolog egy nemhívő sráccal? Mi van a fogamzásgátlással és az abortusszal? Részletek következnek Kriszta leveléből.

„Volt már két viszonylag hosszú kapcsolatom, de nem bocsátkoztam szexuális kapcsolatba házasság előtt. Bevallom, nem volt könnyű az esküvőig várni a férjemmel, amikor már komolyan jártunk. Egyrészt, mert az érintés a szeretetnyelvünk, másrészt mert eldöntöttük, hogy összeházasodunk. Nem a szabályok miatt vártam, hanem azért, mert úgy látom, hogy a szexnek pont a házasságban van a helye. Többek között azért, mert megvéd felesleges törésektől, fájdalmaktól, negatív következményektől. Manapság sokan vannak tele ilyenekkel! Főleg egy nőnek fontos, hogy amikor "mindenét odaadja" egy férfinek, az egy olyan kapcsolatban történjen, ami a legbiztonságosabb. Az is tökjó, hogy nem kell a másikat az előtte lévőkkel összehasonlítani. Egyedülállóként nem voltak frusztrációim amiatt, hogy nem feküdtem le senkivel. Élveztem az életet, amiben a szexen kívül is annyi jó dolog van! Egyáltalán nem bántam meg, hogy így döntöttem, nem volt nehéz a "váltás", természetesen ment minden.”

„Nekem az, hogy hívő vagyok, nemcsak egy része az életemnek. Számomra ez egy életforma, mindenre kihatással van. Nem tudnám elképzelni az életemet egy olyan emberrel, akinek nem ez az alap. Nagyon nehéz lenne, ha ezen a legfontosabb területen nem értenénk meg egymást, mert ez kihatással van a pénzkezelésre, munkára, szabadidőre, barátokra és majd a gyereknevelésre is. Jártam egy olyan sráccal, aki nem volt hívő és ezért vele nem működött a kapcsolatunk. Nehéz volt, hogy az, akit a szerettem, nem érti meg ezt a dolgot, mások legfontosabb értékeink. Egy házasság alapból művészet, még két azonos életfelfogású ember között is, miért nehezítsem meg, ha nem kell?”

„Könnyebb jó feleségnek lenni, ha az ember hívő, mert a házasságunk nem rajtunk alapszik, hanem Istenen, akin az életünk is, külön-külön. Ez biztonságot ad, ha pl. történik valami egyikünkkel, akkor nincs teljes összeomlás, vagy ha úgy gondolom, hogy a párom rossz döntést hozott valamiben, akkor is támogatója lehetek, mert nem rá alapozom a bizalmam. Másrészt tudom, hogy azokat a szükségleteket, amikre a szívem mélyen igazán vágyok, (pl. öröm, békesség a körülményekről függetlenül) a férjem részben be tudja tölteni, de mivel ő is egy ember, nem 100%-ig. Ezért főleg nem neki "nyafogok", hanem Istenek. Bár sokszor nagyon meg szeretném változtatni a férjemet, tudom, hogy nem fog menni. Inkább kérem Istentől, hogy ő formálja (és engem is). Tapasztaljuk, hogy ő pedig megteszi, még ha nem is akkor, amikor szeretnénk.”

„A férjem és én más módon lettünk hívőkké, különböző múltunk segít kiegyensúlyozni egymást. Más felekezetbe jártunk, de amikor már komolyabbá vált a kapcsolatunk, eldöntöttük, hogy hova járjunk együtt ezután. Szerintem a „hívő” egy olyan ember, aki ismeri Istent és magát annyira, hogy hajlandó Istenre bízni az életét. Szóval nem az a kérdés, hogy melyik egyházhoz tartozol! Egy egyházhoz nem azért tartozik valaki, mert az tökéletes, hanem mert szeretné a hitét másokkal együtt megélni. A gyerekeink abba a felekezetbe járnak majd, ahova mi is tartozunk, felnőtt fejjel pedig ők döntenek. A vágyunk "csak" az lesz, hogy Istenre alapozzák az életüket, de erről szabadon dönthetnek.”

„Az abortusz természetesen kizárt, még egészségügyi okokból is. Itt is a lényeg az Isten megismerésén alapuló bizalom, nem a szabályok betartása! Hiszünk abban, hogy ha egy baba egy házasságban megfogan, az nem véletlen, és még ha sajnos nem is teljesen egészséges, lesz erőnk a kihordásához, felneveléséhez. A fogamzásgátlásról: fontos a bölcs családtervezés, azért is, mert a baba egy érett házasságban kaphatja meg a legtöbb szeretetet és elfogadást ahhoz, hogy lelkileg is egészségesen fejlődhessen. Ezért szerintünk egy párnak szüksége van a házasság elején egy időre, amíg csiszolódnak.”