A témával foglalkozó tudósok és szakemberek túlnyomó többsége osztja azt a nézetet, hogy a homoszexualitásból senkit sem lehet "kigyógyítani", azaz nincs értelme orvoshoz fordulni azért, hogy valakit, bár nem az, heteroszexuálissá varázsoljanak. A BioMed Central kutatói legújabb tanulmányuk konklúziójában ugyancsak megerősítik ezt, kiemelve, hogy a kísérlet az átnevelésre akár "káros" is lehet. Hozzáteszik azonban azt is, és ez az egészben az érdekes, hogy ennek ellenére a brit szakembereknek egy jelentős kisebbsége mégis foglalkozik ilyen esetekkel.
A megkérdezett pszichiáterek, pszichológusok és terapeuták meglepően nagy arányban válaszoltak igennel: 17%-uk mondta azt, hogy bár elvileg nem tanácsos, ő bizony mégis nyújtott már segítséget olyan páciensnek, aki szexuális orientációját kívánta megváltoztatni. 12% ehhez még azt is hozzátette, hogy szerinte igenis kéne a szakembereknek segítséget biztosítani azok számára, akik ilyen problémval fordulnak hozzájuk.
A tanulmányból kiderül azonban, hogy az ilyen terápiának a bevállalós szakemberek szerint is csak olyan személyek estében van értelme, akik még nem jutottak dűlőre szexualitásukkal kapcsolatban, illetve akik saját vallásos meggyőződésük, illetve családi helyzetük miatt maguk érzik úgy, hogy mégsem szeretnék homoszexuálisként leélni az életüket. Bár az ilyen szexuális elfojtás szinte feldolgozhatatlan belső konfliktushoz vezet (ezért nem tanácsos senkire ráerőszakolni az "átnevelést"), néhány szakember úgy véli, hogy azt nem a terapeutának, hanem a segítséget kérőnek kell eldöntenie, a kínzó belső konfliktus feloldásáért hajlandó-e feláldozni például családját. Tipikus eset ugyanis, hogy házas, esetleg gyerekkel is rendelkező személyek fordulnak szakemberhez, akik ráébredtek ugyan, hogy saját nemük iránt vonzódnak, de működő kapcsolatuk, családjuk megtartása érdekében hajlandók felvenni a harcot saját szexuális preferenciájukkal.