Mai tananyagnak megint egy tudományos-vicces témát pécéztünk ki azzal kapcsolatban, hogy mit találunk vonzónak vagy éppen undorítónak valakiben, amikor először találkozunk az illetővel, mondjuk egy randi keretében. Közelebbről a szaggal fogunk foglalkozni egy hülyehír kapcsán, de először is hadd emlékeztessünk arra, hogy a Science Daily egy 2007-es cikke már azt az ismeretet terjesztette, hogy egy géntől függően az emberek a férfiizzadtságban található androsztenon nevű anyagot vagy vizeletszagnak vagy vaníliaillatnak érzik. Szóval ennyire fontos a szag.
Ennek fényében érthető, hogy a társkereső-szolgálatok fejlesztői azon kezdtek munkálkodni, hogy a párosító site-ok és szervezetek az egymáshoz illő partnerek kiválasztásakor a szagot is figyelembe tudják venni. Nyilván nincs értelme összehozni a randevút, ha a hölgy az úriembert menthetetlenül vizeletszagúnak fogja érezni. Ki gondolta volna, a héten hírül adták, hogy tényleg sikerült feltalálni a virtuális randik szagossá tételét szolgáló eszközt.
A dolog leginkább egy terhességi tesztre emlékeztet a beszámoló szerint, de egy másik testfolyadékkal működik. Egy kis nyálminta segítségével a készülék otthon is 20 perc alatt kiszámítja az ember testszagát leíró kódot. Ezek után nincs más teendő, mint a társkereső-profilba a kor, magasság, súly mellé feltenni a testszag-kódot is. Amikor a rendszer az év vége felé működőképes lesz, a potenciális partnerek szagszámából a gép meg fogja tudni mondani, hogy nekünk be fog-e jönni az illető illata.