A baráti körben van két harmincas csaj, mindketten megrögzött szinglik, legyenek Anna és Bori. Mindketten jól néznek ki, jó állásuk van, jófejek, kedvesek, káros szenvedélytől mentesek, stb., csak egyszerűen nem jött össze nekik a hosszútávú kapcsolat. Anna így aztán mindenfelé utazgat, jól érzi magát, bulikba jár, ha már egyszer annyira ráér, és ha véletlenül úgy adódik, becsúszik egy-egy kaland is, még akkor is, ha kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy az egész csak a szexről fog szólni.
Bori ehhez képest sokkal ritkábban jár el otthonról, mert mint mondja, idegesíti, hogy a társaságból a többiek mind a párjukkal mennek. És különben is gyakran rossz a kedve amiatt, hogy egyedül maradt - Tinát, a labradorját leszámítva, akivel sok hosszú estét töltenek együtt otthon filmnézéssel. Bori, ha mégis elmegy valahova, gyakran kiszúr magának egy-egy pasit a terem túloldaláról, és folyamatosan vicces beszólásokkal szórakoztatja a többieket, amik mind arra vonatkoznak, hogy mennyire lenne kedve összejönni az illetővel, amire persze semmi esély, mert az illető egy adonisz. És a pasizás ennyiben ki is merül, holott Borinak nyilvánvalóan nincs nagyobb vágya, mint hogy összeszedjen valakit.
Többször is céloztunk már rá neki, hogy ne tűzze ki ennyire életcéljául, hogy beújítson egy pasit maga mellé, foglalkozzon inkább valami mással, és akkor majd egyszer csak a kapcsolat is fog jönni magától. Erre az ő válasza az, hogy nem fog jönni, lám, ott van Anna is, aki nagyvilági életet él, mégse jön össze neki se, legfeljebb néhány egyéjszakás kaland. Kedves olvasók, mit lehet erre mondani? Azt, hogy az ehow bugyuta tippjei szerint is valami teljesen szerelemmentes dologra kell koncentrálni, mert a romantika akkor üti csak fel a fejét, ha az ember nem vadászik utána...? Szaladni kell a kapcsolatok után vagy méltósággal viselni a szingliséget?