És akkor nézzünk mára is egy igaz történetet, amit Zsófi mesélt el nekem a múlt héten, és amit itt most - természetesen a megfelelő beazonosítható részletek megváltoztatásával - társadalmi vitára bocsáthatunk "legyünk csak barátok" témakörben. Vajon vissza lehet-e venni egy kapcsolat hőfokából felszólításra? Én összesen egyvalakit ismerek, akinek két egymást követő exével is sikerült kitűnő haveri kapcsolatban maradnia, miután szakított velük, de Zsófiék története szerint sem ez a jellemző.
Zsófi főiskolára jár, és nagyjából egy éve ismerkedett meg a nála 8 évvel idősebb Péterrel, egy társaságba kerültek. Péter régóta agglegény, Zsófi éppen akkor esett át egy szakításon. Az egyre gyakoribb közös társasági programok mellett nemrégen elkezdtek kettesben is eljárogatni ide-oda, és az egyik ilyen alkalom után Péter egyszer csak felhívta Zsófit és szerelmet vallott neki. Az még hagyján, hogy a lány nem igazán tudta még lezárni magában korábbi kapcsolatát, de ráadásul egyszerűen nem érez olyan vonzalmat Péter iránt, amire egy komolyabb kapcsolatot merne vagy szeretne építeni.
Talán azért is telefonon vallott szerelmet Péter, mert sejtette, hogy mi lesz a válasz, mindenesetre így Zsófinak is könnyebb volt őszintén elmondania, mit érez. "Bírlak, de szerelmes nem vagyok beléd" - mondta Zsófi, és elhangzott a legnagyobb klisé is: "nem maradhatnánk inkább csak haverok?" A válasz persze egy megtört dehogynem volt, és itt kezdődtek az igazi hányattatások.
Az ominózus telefonbeszélgetés után egy héttel ugyanis tavaszi balatoni hétvégre indult Péter a szokásos társasággal, és Zsófit is elhívta, aki persze először kapásból nemet mondott. Péter azonban nem tágított, és megígérte, hogy "csak barátként" hívja Zsófit, aki maga javasolta ugyebár, hogy legyenek barátok, ami után nem nagyon tudott volna mire hivatkozni. Bele is egyezett végül, főleg mivel összesen hétfős társaság részeként utaztak.
A hétvége végülis kitűnően sikerült és abszolút zökkenőmentesen zajlott le. A szombat éjszakát a nyaralóban kellett tölteni, és Zsófi és Péter külön szobában aludtak. Mindketten, sőt, mind a heten szemlátomást jól érezték magukat, leszámítva Péter egy-két sokatmondóan mély sóhajtását.
Jelenleg az a helyzet, hogy Zsófi és Péter továbbra is járogatnak együtt a társaságba, sőt, kettesben is minden héten találkoznak. Ilyenkor mindig Péter az, aki hív és kezdeményez és szervez. Bár részéről semmi külső jele nincs ennek, Zsófi szerint mégis "nyilvánvaló", hogy Péter boldogtalan amiatt, hogy Zsófi nem viszonozza szerelmét, és valahol reménykedik abban, hogy talán egyszer a jövőben mégis összejön. Fel szabad vagy fel kell-e borítani egy baráti kapcsolatot, ami bizonyos szempontból ilyen jól működik, csak azért, mert a mélyében viszonzatlan szerelem húzódik meg?
A kapcsolat folytatásához kifejezetten Péter ragaszkodik, Zsófi mégis úgy érzi, lovagja csak kínozza magát. Szüntesse be legalább a kettesben való találkozásokat Péter kifejezett kérése ellenére vagy reménykedjen abban, hogy ha gyakorolják, egyszer túl fogják tudni tenni magukat a történteken és minden visszatér a normális kerékvágásba? Megannyi kérdés, kedves olvasóink - önök mit tennének Zsófi helyében?