Ha tőlem valaki megkérdezi, hogyan csinálom, hogy sosem vagyok féltékeny, akkor azt válaszolom, hogy úgy, hogy vagyok olyan jóban a párommal, hogy merem remélni, hogy ha valaki mással szeretne összeállni helyettem, akkor előtte szól. És eddig még nem szólt. Majd ha szól, akkor ráérek elkezdeni izgulni, addig pedig mindketten ugyanolyan szabadon nézünk meg mindenkit, állunk szóba mindenkivel, találkozunk mindenkivel, satöbbi, és mindig mindent elmesélünk a másiknak.
Persze az internet tele van ennél izgalmasabb féltékenység elleni tanácsokkal is, de mint mindig, most is vigyázni kell. Addig elég világosnak tűnik a dolog, hogy ha valaki féltékeny, pedig párja nem szolgáltat rá különösebb alapot, akkor az illetőnél valószínűleg önértékelési problémák vannak. Erre ez a cikk azt javasolja, hogy ha a tükörbe nézünk, és azt látjuk, hogy nem vagyunk elég jók a partnerünknek, változtassunk magunkon. Ennek lájtosabb formája lehet szerintük egy új frizura, drasztikusabb formája pedig egy plasztikai beavatkozás. Hogy teszem azt, egy mellnagyobbító műtét hogyan mulasztja el az illetőben a féltékenykedést, azt sajnos nem részletezi a cikk.
A féltékenységet mindenesetre nyilván csak addig lehet kezelni, amíg van valami racionális alapja. Mint mindent, ezt is meg kell beszélni, vagy legalábbis meg kell próbálni. Fel kell állítani a határokat, hogy mi fér bele és mi nem. Az irracionális féltékenységet azonban roppant nehéz leküzdeni, és ez az oldal fel is hívja a figyelmet, hogy aki túlzottan magához próbálja láncolni a partnerét, az csak a légkört fogja ezzel megmérgezni, és amitől annyira retteg, előbb-utóbb tényleg bekövetkezik: saját maga üldözi el maga mellől kedvesét. Mit kell tehát tenni egy féltékenykedő nővel vagy férfival? Most is bízunk olvasóink tapasztaltságában.