Magdi lelkesen meséli nekem a minap, hogy összejött valakivel. Mint mindig, amikor először van szó egy ismeretlenről, elmondja, mikor, hol és hogy találkoztak, mit csinál az illető, hány éves, hogy hívják (legyen Vince) és hogy mennyire szereti. És amikor már mindent tudok, Magdi végül azt is hozzáteszi, kissé síri hangon, hogy "viszont van macskája".
Mondani sem kell, Magdi ki nem állhatja a macskákat. Az állattal kapcsolatban először arról nyugtat meg, hogy szerencsére a szekrény alá menekül, ha idegen jelenik meg a lakásban. Másodszor arról világosít fel, hogy napi többszöri takarítással is szélmalomharc lenne a küzdelem a macskaszőr ellen. Harmadszor pedig azt mesélte el, hogy Vincét csak nagy nehezen lehetett rávenni, hogy menjenek el vidékre a hosszú hétvégére, mert hogy akkor szegény macska otthon marad egyedül.
Van ugyan ismerős, aki gazdi híján átjár etetni, amikor Vince nincs otthon, de a hősszerelmes azt mondta, két-három napnál tényleg nem szereti hosszabb időre egyedül hagyni a cicust, mert akkor hiányzik szegény párának a társaság. Amiből Magdi elég nehezen tud mást kihallani, mint hogy Vince szerint szép dolog a szerelem, de azért a macska mégiscsak fontosabb. Ez pedig egy olyan dolog, amit nem túl jó akkor hallani, amikor még csak pár hete, hogy az ember összejött valakivel. Kedves olvasók, mik a kilátások ebben a kapcsolatban? Működhet egy kapcsolat egy állattartó és egy kutya-, macska-, satöbbifóbiás egyén között? (Az illusztráció Björk Triumph of a Heart című klipjéből származik.)