Van itt egy lakonikus rövidségű sztorifoszlány, miszerint egy hosszú, sötét hajú feleség hirtelen felindulásból egyszer csak Sharon Stone-osra szőkítette és nyíratta a haját, és a férjének annyira nem jött be az új séró, hogy egy hétig külön aludt és kettőig nem szólt a szerencsétlen nőhöz. Persze ahhoz, hogy ítélkezni lehessen a történetben, talán kellett volna mellékelni előtte-utána fotókat a feleségről, de az biztos, hogy nem ők az egyetlenek, akik fennakadnak ilyen témákon.
Egy hozzám igen közel álló párban például a férj a feleség valamennyi festése után néhány héttel mindig elkezd panaszkodni, hogy a hölgy menjen már újra fodrászhoz, mert már kezd lenőni a szőkítés. Másoknál a barátnő szólt rá szakáll- és bajusznövesztéssel próbálkozó barátjára, hogy a kísérletezéssel sürgősen hagyjon fel, ha jót akar. És most valamiért nagyon furcsa érzés ebbe belegondolni, de jelenleg az én hajam is (részben) azért olyan, amilyen, mert a párom kerek perec megmondta az előző sérómról, hogy mi az, nem tetszik neki benne.
Hát egy öntudatos, felnőtt egyén hagyhatja, hogy megmondják neki, hogy milyen legyen a haja, arcszőrzete, ruházata?! - kiáltanak fel ilyenkor sokan. A másik oldalról viszont: aki kapcsolatban él, nem azért néz ki úgy, ahogy, mert szerelmének tetszeni szeretne? Végülis senki nem a saját frizuráját, öltözékét látja, hanem a másikét, ezért ebből a szempontból logikusnak tűnik, hogy legyen beleszólásunk partnerünk kinézetébe. És akkor a súlyproblémákról még nem is beszéltünk. "Fogyjál le!" "Ezt ne vedd fel többet!" "Legközelebb ne ilyen színűre festesd a hajad!" Kedves olvasóink, lehet ilyeneket mondani egy kapcsolatban?