Végre megint itt egy hülye kutatás, ami bebizonyít valamit, amit mindig is sejtettünk. A (nem brit, hanem amerikai) Heather Rupp és csapata által elvégzett, kissé idétlen kísérlet abból állt, hogy 17 és 26 év közötti férfiaknak és nőknek mutogattak vonzóbb és kevésbé vonzó fotókat az ellenkező nemről. A kísérleti alanyoknak a lehető leggyorsabban értékelniük kellett a fényképeken látható személyt: mennyire nőies/férfias, vonzó, stb. A teszt tehát egy olyan szituációt modellezett, ami az életben igen gyakran előfordul.
Ami az életben nem fordul elő, az az, hogy miközben eldöntjük valakiről, hogy vonzónak találjuk-e, közben valaki stopperral méri a szintidőnket. Márpedig itt ez történt, és azt a megállapítást tették a kutatók, hogy az egyedülálló nők sokkal hosszabb ideig bámulják a pasikat, mint a kapcsolatban élők. A férfiakat azonban nem lehetett így két csoportra osztani: nagyjából mindnek ugyanannyi időbe telt eldönteni, hogy melyik csaj a "blokkolnám" és melyik a "még bottal se".
Abból, hogy az egyedülálló és a pasival ellátott nők között ilyen markáns különbség mutatkozik, a kutatók szerint arra lehet következtetni, hogy a kapcsolatban élő nőket a saját pasijukon kívül a többi férfi már nem tudja érdekelni. Ezért nem is mustrálgatta ez a csoport túlságosan sokáig a más hímeket ábrázoló fényképeket, amikben facér társnőik azonban szinte elmerültek. Tehát: ha egy nő szerelmes, akkor számára az összes többi férfi megszűnik létezni, ha azonban egy férfi köti le magát egy nő mellett, akkor ő továbbra is ugyanolyan érdeklődést tanúsít a többi csaj iránt, mint korábban. Kedves hölgyek, igaz ez? Egy kapcsolatban élő nő a párján kívül rá se bír nézni a többi férfira?