Érdekes teóriát osztott meg velem valaki a minap, ezért gondoltam, megosztom én is a kólaolvasókkal, lássuk, ki mit szól hozzá. Az elmélet egy közgazdász végzettségű, huszonéves, Francsi álnevű csajtól származik, és teljesen eredeti módon azt állítja, hogy ötven fölött az ember négyféle kapcsolattal tud csak rendelkezni. Teljesen mindegy, hogy a fiatalság hevében honnan indul ki az ember és kedvese, a nyugdíjas éveire mindenképpen és egyértelműen az alábbi kategóriák egyikébe érkezik meg a párocska. A randiblogban az öt a kedvenc számunk, ezért kicsit fájdalmasan érint, hogy ezúttal eggyel kevesebb a kategória - akinek eszébe jut még egy lehetőség, kérjük, kommentben tegye hozzá!

1. Harmonikus - Őszintén szólva az elmélet eredetileg csak három kategóriával operált, mert Francsi elhanyagolható gyakorisággal előforduló kivételnek találja, hogy valakinek ötven után ugyanolyan harmonikus maradjon a kapcsolata, mint fiatalon. Tényleg kevés ilyen lehet, mert példát csak olyanokat tudok mondani, hogy Irma néni és Károly bácsi a Frakkból, vagy Lenke néni és Taki bácsi a Szomszédokból.

2. Múltbéli - Ide kétféle ember tartozik, az özvegy és az elvált. Mindkettőből nagyon sok van, így aztán könnyen előfordulhat, hogy ebbe a kategóriába tartoznak a legtöbben az öregebbek közül. Nem is lehet rajta sok mindent elemezni: rengeteg az idősebb ember, akinek megvolt élete nagy kapcsolata (vagy meg se volt), és vagy örül, vagy bánja, de túl van rajta. Lezárta magában ezt a fejezetet, és többet meg sem fordul a fejében, hogy elvileg akár lehetne még egy új kapcsolata. Helyette vett egy kutyát/macskát vagy mondjuk gyilkosságok felderítésével üti agyon az időt, mint Miss Marple.

3. Féloldalas - A Francsi-féle időskori kapcsolat-tipológia másik roppant népes kategóriája. A kapcsolatok kezdetén is már gyakran látszik, hogy az egyik fél dominánsabb, mint a másik, de néhány évtized együttélés után az egyensúly hajlamos véglegesen felborulni. Az egyik mindent megmond, a másik mindenbe belemegy, és a kapcsolat ettől működik. Az én környezetemben szinte ugyanolyan gyakorinak tűnik, hogy a domináns fél a nő, de olyan házaspárt is ismerek, ahol a bácsi már évek óta tolószékben ül, és mégis továbbra is minden egyes döntést ő hoz meg a felesége helyett. Jó hír viszont, hogy ha a szerelemből sikerült néhány morzsát megőrizni, akkor egy ilyen kapcsolatban nem kell feltétlenül boldogtalannak lenni. Hogy legyen celeb-példa is: Osbourne-ék is milyen jól megvannak, pedig úgy tűnik, Sharon már régóta egyedül tolja a szekeret.

4. Élőhalott - Ez ugyanolyan, mint a kettes, a nemlétező, csak azzal a különbséggel, hogy ebben a kategóriában valamilyen okból egyik félnek se sikerült se meghalni, se elválni. Érdemben már rég képtelenek a kommunikációra, és inkább idegesítik egymást, mint bármi egyéb. Csak a folyamatos apró-cseprő vitatkozás megy, mert az igazi problémákat megbeszélni rég nem képesek, ha egyáltalán egyszer azok voltak. Ahogy én leírom, borzalmasan hangzik, de a Mézga családot elnézve a Paula és Géza a tökéletes gyengédségmentesség és kommunikációképtelenség ellenére mégsem tűnik annyira pokolinak a dolog. Pedig valószínűleg az.