Valamiért sose szerettem ágyból tévézni. Elalváshoz gyakran bekapcsolok zenét, de tévézaj mellett általában úgy érzem, hogy sose lennék képes lehunyni a szemem. Amikor ismerősök, barátok jöttek fel hozzám, mindig sajnálkozva szóltak rám, hogy nahát, nincs tévé a hálószobában...? Hát nem volt. Állítólag az nagyon kényelmes, nekem viszont sosem hiányzott.
Nemrég viszont egy beszélgetés folyamán megint ugyanez a téma merült fel, amire én újra rákezdtem volna a szokásos dumámra arról, hogy a tévének nem a hálóban a helye, de aztán hirtelen eszembe jutott valami. Rájöttem, hogy pár éve a párommal mi is rengetegszer nézünk meg valamit az ágyból elalvás előtt. Hogy ez korábban nem tűnt fel, annak valószínűleg az az oka, hogy a mostani lakásban nincs külön nappali és hálószoba, azaz az ágyból ugyanúgy lehet látni, illetve nézni a tévét, mint máshonnan.
Kicsit rákerestem a romantikagyilkos készülékre, és tessék: rögtön kiderült, hogy már három éve tudományosan bizonyított tény, hogy egyenesen feleannyit szexelnek, akiknek van tévé a hálószobájukban. Persze mi vigyázunk, hogy a héten legfeljebb 2-3 este végződjön film-, sorozat-, stb. nézéssel, de az ránk mindenképpen érvényes, hogy ha az ember befekszik az ágyba, akkor a tévébekapcsolás és az elalvás közé más program aznapra már nem fog beleférni. Kezdjem el rögtön szervezni, hogy újra kétszobásba költözzünk?